Szolgálat 56. (1982)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
kérni. Csak mostra. Most légy velem, Istenem. Most adj erőt, hogy kibírjam, amit adni akarsz. El ne kábítson se öröm, se fájdalom. Riadt madárként bújok meg a kezedben. Maradj velem, reménységem Istene! Alexia LEVELEK A MISSZIÓBÓL Tudatom, hogy még mindig „jelen“ vagyok, örömmel tovább szolgálok hivatásom szerint, mint Ferences Mária Missziós nővér. Magyar csak egyedül vagyok. Ezen a telepen hatan vagyunk, spanyol, belga és indiai nővérek. Van beteggondozó, anyaház, fiatalasszony-képző. A helyi keresztény egyházközségben is tevékenykedünk. Hálásan köszönöm, hogy 1960 óta mindig megkaptam ezt a gyönyörű folyóiratot, igazán hitünk és szeretetünk elmélyítését mozdítja elő. Ez év decemberében tartom szerzetesi életem 50 éves jubileumát, — 69 éves vagyok. De még folytatom munkámat, amíg bírom, a mamák és csecsemők javára a bennlakó szülésznőkkel. így hát kérem, továbbra is küldjék, mint oly régóta, erre a címemre a „Szolgálatot“. Pereszlényi Etel f.m.m. B. P. 66, Dilolo-Gare Rép. du Zaire (Chaba), Afrika + Magyarországi látogatásom alatt 4—5 kg-ot híztam, így van mit itt leszaladni, kiizzadni stb. Nem is tudom, hogy mikor írtam utoljára. Bár a helyzet elég nehéz, mi továbbra is akadály nélkül munkálkodhatunk, Reméljük, ezután is. Az egyház — amely Accrában csak 50 éves, Elminában száz — sokat segít orvosi szempontból s vallásilag is. A nehézségekhez hozzá vagyunk szokva. Rendtársaink küldenek élelmiszert és egyebet, ha szűkösek a viszonyok. Nemsokára noviciátust is kezdünk az itteni lányok számára. Eddig egy bennszülött rendet segítettünk lábra állítani. Most már sok jelöltjük van, de csak az accrai püspökséghez tartoznak. Minden héten megyünk a börtönbe vallástant adni, s három nővérünk minden délután a nagy állami kórház betegeit látogatja. Az egyik nővérünk 6000-en felül keresztelt meg haldokló kisgyerekeket. Most néhány napi szabadságot vettem ki, mert leveleim már nem férnek a dobozban. Húsvét előtt lelkigyakorlat volt az iskolában mindenféle vallásúaknak. Bérmálás is volt, meg újmise. 800-on felül voltak a diákok, akik a felvételi vizsgán részt vettek. Ezekből csak 180-at tudunk felvenni. Az adatfelvétel is napokba került. Az Y. C. S., a fiatal katolikus diákok mozgalma is sok időt vesz igénybe az iskola mellett: lelkinapot, vezetőtanfolyamot tartunk nekik. Emellett még száz másféle munka. így megy egyik héttől a másikig. A felsőbb osztályosokat előkészítem keresztény családi életre, ami itt Afrikában nem szokás. Rendezek előadásokat is, 4—5-öt évenként, hogy a kereszténység szelleme valahogy csírázgasson. Talán erre van ebben az időben a legnagyobb szükség itt. Persze máshol is a világban, de itt ez még nem kultúra. Bár a jövőben a férj kénytelen lesz csak egy feleséget venni, mert nem tud többet eltartani a fizetéséből, de hát mindennek időre van szüksége. Tartományi házunkban nincs vége a vendégeskedésnek. Néha, mikor elhatározom, hogy ma legalább két levélre válaszolok iskola után, nem érek fel a szobámba este 8—9 óráig, s persze akkor meg a magánimát kell végeznem. Múlt héten sokakat el kellett küldeni, mert minden sarok tele volt vendégekkel, s valamit az asztalra tenni ilyen időben nem könnyű, nem lehet a boltokban sem élelmiszert kapni. De hála Istennek, megelégedettek, mert néha a szállodákban még víz sincs, s amellett még drágán kell az éjszakázást fizetni. Magyar hontársaim nagyon segítségesek. Többször kapok tollakat, más írószereket, szappant, kötszert, füzeteket s pénzt is. Nagyon szépen köszönök minden adományt. A jó magyar könyveket először én olvasom, s utána az itteni magyar nők. Már nyolcat ismerek. Hála Isten ók szépen összetartanak, s egymást segítik. Nehéz helyzetek az 6 81
