Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Vecsey Lajos: Szent Szeverin
erre a nagymérvű szociális-karitatív tevékenységre? Egyik életelemző ugyanis azt mondja róla, hogy „nem volt olyan helység, sem város, amely az ő közvetítése által segítségben nem részesült volna, és ezeken a helyeken — vagyis a Bécstől Passauig terjedő térségben — nem volt olyan szegény, aki az ő jótékonyságát ne élvezte volna.“ A kérdés megoldása nagyszerű szervező képességében és az életszentség diktálta szeretetparancs teljesítésében keresendő. Ez utóbbira nézve azt olvassuk róla: „imádsága állandó birkózás volt Istennel, aki őt cellájából ismét és ismét az emberekhez küldi, hogy az ő világi tevékenységüket a lelkek javára fordítsa“. Egyik papnak pedig ő maga így nyilatkozott: „Vedd tudomásul, hogy ugyanaz az isten, aki téged a papságra hívott meg, nekem azt a feladatot adta, hogy az embereknek sorscsapásaikban segítségükre legyek." Vagyis Szt. Sze- verin abban látta hivatását, hogy a szegénységet, nyomort, ínséget enyhítse, s a szenvedő, nélkülöző embert felemelje. A hivatásból fakadó szeretet-feladat tudata és az isteni kegyelem fokozta fel életenergiáját oly magasra, hogy mind az anyagi eszközöket, mind az utat- módot megtalálja célja elérésére. Abból az elgondolásból indult ki, hogy egy ember túlságosan gyenge a jelentkező nyomor enyhítésére. Többek összefogására, együttműködésére van szükség. így jött létre Favianaeban egy „jótékonysági központ“, mint első kezdeményezés. Ennek alapján akarta az egész provincia számára a karitatív szolgálatot megszervezni. Erre nézve tervet dolgozott ki. Pontos adatok nincsenek a szervezés mikéntjére nézve. Annyi azonban bizonyos, hogy Favianaeban volt szegénygondozó, fogolykiváltó és fogolygondozó központ. Továbbá gyűjtő központ pénz és egyéb adományok összegyűjtésére, hogy a szükségnek megfelelően innen továbbítsák őket. Mivel az önkéntes adományok nem nyújthattak elég fedezetet a nagyfokú Ínség enyhítésére, Szeverin kénytelenségből egy rendkívüli eszközhöz nyúlt: tized szedéséhez. A tizedet említi már a Didaché, Szent Ciprián és Originész az első keresztény századokban. Noricumba, úgy látszik, Szeverin 470 körül vezette be a tized-szedést. Végrehajtása a papok feladata volt. Persze az adományok beszedése, leadása nem ment mindig simán és fennakadás nélkül, Szeverin azonban „egy ószövetségi próféta szigorával hajtotta be a járandóságot“. Szünet nélkül sürgette a híveket a beszolgáltatásra szóval vagy írásban. És nem ok nélkül. Mert ebben a válságos időben is akadtak, akik vonakodtak a beadással. Ezekkel szemben hajthatatlan tudott lenni. Tipikus példát szolgáltat erre nézve a Vita Severini. Lorch (Lauriacum) lakói Szeverin ismételt sürgetésére sem szolgáltatták be a tizedet. Büntetésként olyan forró időjárás állott be, mely az egész termést veszélyeztette. Csak amikor a lakosok a bűnbánat jelét mutatták, csillapodott le Szeverin haragja. A tized leadása megtörtént, s íme: megjött az esős idő, s a termés meg volt mentve. Eugippius ezen kívül még számos csodát említ Szeverin életéből, többek között az olajcsodát: az olaj csak akkor állapodik meg a 57
