Szolgálat 56. (1982)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: A kiteljesedés akadályai gyermek- és ifjúkorban
Annak ellenére, hogy az anya és a gyermek idegrendszere nincs egyenes kapcsolatban, az anya érzelmi állapota messzemenőleg befolyásolja a magzat reakcióit és fejlődését. Ez azért van, mert az anya erős izgalmai, indulatai, félelmei, szorongása hatnak a vegetatív idegrendszerre, aminek következtében bizonyos vegyi szubsztanciák kerülnek a vérkeringésbe; az endokrin mirigyek különféle hormonokat választanak ki. Ezek az új vegyi szubsztanciák a placen- tán keresztül bejutnak a magzat vérkeringésébe is, ahol szintén változásokat idéznek elő. Ezek a változások irritálják a magzatot. Egy kutatás eredményei szerint a magzat többszáz százalékos testi mozgást fejt ki az anya érzelmi megrázkódtatásai, felindultsága alatt. A huzamos, tartós anyai stressz a terhesség alatt tartósan befolyásolhatja a gyermek további fejlődését. Ismeretes, hogy sok kiegyensúlyozatlan, érzelmileg labilis (gyenge idegzetű) gyermek született a második világháború alatt, mikor sok terhes anya állandó félelemben élt. Az anyának a terhességéhez való viszonyulása is befolyásolhatja a magzat fejlődését, közvetett módon. Az az anya, aki nem kívánta terhességét, valószínűleg több érzelmi nehézséggel hordozza, tehát könnyebben megteremti a fönt vázolt káros méhen belüli környezetet. A szülő—gyermek viszonyról általában Közhelynek számít, hogy a gyermek fejlődésében, személyiségének kibontakozásában elsőrangú szerepet játszanak a szülők. Minden társadalomban a család adja meg a nevelés alapjait. Mint mondottuk, a szülői feladat felelősség- teljes. Ezért a szülők könnyen elbátortalanodhatnak, mondván: Ha ez így van, akkor jobb nem nevelni. Mert ha az ember minden apró kis részletre ügyelni akar, akkor a legjobb, ha el sem kezdi. Könyvből nem lehet nevelni. Nos, az ilyen elbátortalanodott szülők vigasztalására hadd mondjuk el, hogy a szülői hatásnak is vannak határai, vagyis végső soron nem is olyan egyszerű „elrontani“ egy gyermeket. A pszichológia önmagában véve optimista: a fejlődésnek vannak immanens törvényszerűségei is, amelyek akkor is képesek érvényesülni, ha nem eszményiek a körülmények. Vegyük példának a sokat emlegetett szülői következetességet a nevelésben. Kevésbé fontos, hogy a szülő túl szigorú-e vagy túl engedékeny; ennél sokkal fontosabb, hogy következetesen alkalmazza nevelési módszereit. A szülők bátorítására: nem is olyan egyszerű következetlennek lenni. Jóllehet egyes esetekben a gyermek talán nem tudja, miért jutalmazzák vagy büntetik, a családnak mint egésznek, van egy bizonyos hangulata, légköre, amely megkülönbözteti minden más családtól. Ezért minden családon belül létezik egy bizonyos következetesség, amely biztosítja a gyermek többé-kevésbé célravezető kibontakozását. A szülői hatás másik ellensúlyozója, korlátozója az a körülmény, hogy a szülő nem az egyetlen felnőtt a gyermek életében. Ezért önkényes általánosítás minden hibáért a szülőket kárhoztatni. A gyermek részéről is vannak korrektorok, határt vonó tényezők. A gyermek kognitív és nyelvi éretlensége miatt kép23
