Szolgálat 55. (1982)
Könyvszemle - Bolberitz Pál: Isten, ember, vallás (Kozma Gy.) - J. Ladame: Ce Coeur si passionné... (Beregi E.)
ne rejlő értékek hozzáférhetővé tétele korunk embere számára nemcsak az egyéni megszentelődés, hanem a lelkipásztori gyakorlat szempontjából is. E törekvésében a Jézus Szíve-tisztelet megtámadhatatlan alapjait a bibliai kinyilatkoztatásban, az egyházatyák és egyházdoktorok Írásaiban és a Tanítóhivatal hivatalos megnyilatkozásaiban mutatja be. Érdekes pl. a két jelentős evangéliumi idézet egymás mellé állítása: Mt 11,29 („szelíd vagyok és alázatos szívű“) és Jn 19,37 („akit átszúrtak"), mint a kultusz egymást kiegészítő két áramlatának forrásai: Jézus belső világának szemlélése és követése, valamint a bűneinkért magát áldozatul adó Szeretet szemlélése és engesztelése. — A századok folyamán oly sok buzgó lelket, apostolt, sőt szenteket nevelő Jézus Szíve- tiszteletnek ne volna mondanivalója korunk számára? Az aggiornamento érdekében a szerző szembenéz a kultusszal kaocsolatos, napjainkban támasztott nehézségekkel. Ezek egyrészt korunk lelkiségének fogyatékosságaira vezethetők vissza, de bizonyos tisztogatásra szükség van a kultusz felfogásában és bemutatásában is. Szerzőnk nem retten vissza egves eltévelvedések. elavult gyakorlatok és kifejezések, az „ál-realista“ és művésziet- len ábrázolásmód feltárásától. Pl. egyes politikai ideológiák és a Jézus Szívé- kultusz összekaocsolása; a hatékonyság szinte mágikus hangsúlyozása a szív megtérésének követelménye nélkül stb. Az ábrázolásmóddal kaocsolatban megemlíti, hogy Alacoque Szt. Margit 26 jelenés közül 19-ben Jézus Szívét mint ragyoqó naoot szemlélte, s amint Jézus, a ió oásztor nem őrzött valóságos bárányokat, úqy „Szívének ielét“ sem szűkíthetjük le a testi szív naturalista, vagy szentimentális ábrázolására. — Kortársaink szemében az is rontia a kultusz hitelét, ha — a közös hagyományok tiszteletben tartásával Dárhuzamban — nem akarjuk elfogadni a jogos pluralitást az Úr Szíve tiszteletének különböző „iskolái“ között. A mű teriedelmében döntő része két kérdésre válaszol: a) mit ad nekünk Jézus Szíve? b) mit vár tőlünk? a) Az Örök Ige megtestesült Szíve az Atva Iránti tökéletes szeretet oélda- kéne: ennedelmesséq a cselekvésben („íme jövök ...“) és a telies ráhaovatko- zásban („Ne az én akaratom leqven, hanem a Tied ...“). Kienqesztelődésünk, atva—nvermeki Jellegű találkozásunk a Mindenható Istennel ebben a lándzsával átvert Szívben történt, és ebben a Szívben ismeriük meq iqazán Istenünk em- berszeretetét, amely személyes és egvben egyetemes, öröktől fogva létező és bűneink ellenére sem szűnő, — mert végtelenül irgalmas szeretet. bl Mire serkent minket Jézusnak Szíve? hoqv szomiazzuk őt, akinek oldalából élő vi7»k forrása fakad; hogy utánozzuk szelídségét és alázatosságát: hoqy hiqqvünk és határtalanul bízzunk benne, még ha nem is érinthettük oldalsebét, mint Tamás tette: hoqv szent emberséqe közvetítésével szenteliük maqunkat az Atva dicsőségére; hoov eqvesüljünk vele szeretete leqnaqvobb titkában, az Eukarisztiában, s íqv aiánliuk fel magunkat engesztelő áldozatul; hoqv az ő izzó váqyát magunkévá téve borítsuk szeretet-tűzbe a viláqot; hogy legyünk az irgalmas szeretet fáradhatatlan aoostolai; hoqv gvermeki szeretettel ragaszkodik meqnvílt oldalából született Egyházunkhoz; egyszóval: hogy feltétlen odaadással szeressük őt. A rnnhö7 P Henri Holstein S J., a oárizsi Institut Catholioue tanára írt előszót. Többek között elismeréssel szól a szerző által nvúitott teolóqiai távlatról, amelvben szerencsésen találkozik a leghaqvományosabb és a legkorszerűbb felfogás. A könw naov érdeme — íria P. Holstein —, hoqv eloszlatia azt a téves felfoqást. amelv szembeállítla Jézus Szíve kultuszát naoiaink eqvháza lelkinász- tori gondiával,, amelv fokozott fiqvelemmel fordul „az ember“ felé, fokozott figyelmet szentel az ember váqvalnak és szorongásainak, az emberi és szociális problémáknak. Téves a szembeállítás, mert ugyan mire lenne nagyobb szüksége 94
