Szolgálat 55. (1982)
Könyvszemle - Mario v. Galli: A megélt jövő (Rákos B. Raymund)
KÖNYVSZEMLE Mario von Galli: A megélt jövő: Assisi Szent Ferenc. — Szent Ferenc menyegzője a Szegénység Úrnővel. Ecclesia, Budapest. 230 oldal, két színes képpel. (A német eredeti „Gelebte Zukunft: Franz von Assisi“.) A kecses kiadású kötet magyar fordítása Kamarás Mihály esztergomi ferences házfőnök atya gondos munkája. A 2. részt a piarista Balanyi György fordította. Hogy „miért írta meg ezt a könyvet?“ A szerző ezt a választ adja: nem hogy gyarapítsa az eddigi életrajzokat, hanem hogy megértesse Assisi Ferenc történelemalakító hatását; az ő időfölöttisége „segít az idők jeleit megérteni“, ő „a megélt jövő“ (9-11). „Gyermek-módon“ c. fejezetében (13—32) Galli behatol Ferenc belső világába, amely „az egyházi hatóságokhoz való példátlan ragaszkodást“, az egyházjogi szabályozottságot teljes istengyermeki szabadsággal egyesítette. Ferenc „az evangéliumi gyermekséget, az Isten-Atyában, sajátos módon birtokolta.“ A külső látszatok mellőzésével a lelkiismeretnek áldozatot kívánó szavára, a „beatles Francesco" azt hirdette, hogy „lovagnak lenni belső magatartás“; „lova- gias“ szegénységéből nőtt fel a Szegénység Úrnője, akit végleg jegyesül választott. „Éljük az Evangéliumot“ (33—55), a Szentírásról, „hitünk legfőbb mértékéről“ szóló fejtegetés után, Ferenc példáját ajánlja, aki „semmi mást nem akart, mint az Evangéliumot élni“. Galli bevallja, hogy egyetlen szent lelki fejlődésébe sem került annyi fáradságába beleélnie magát, mint Szent Ferencébe. Fontosságát az Evangélium megvalósításával méltatja. Egyszerű őszinteségével és elhatározásával elérte a meggyőződést, hogy az Evangéliumot meg lehet élni a maga teljes mivoltában. „Az Egyház jövője: a szegénység“ (57—115) a pénz előnyös vagy visszás hatalmát vizsgálja. Ferenc prófétai előrelátással „fenyegető hatalomnak“ bélyegezte meg az újkor számára. Gyönyörű Galli megállapítása: „Ferenc számára a szegénység a legmagasabb fokú személyes és egzisztenciális kapcsolat volt Istennel és az emberekkel.“ Visszaemlékezései a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat tárgyalásaira, „a szegénységet kereső püspökök gondolatkörére“, Ferenc szegénységét mind közelebb hozza az Evangélium kívánta szolgálathoz. Mintegy ontológiai összefüggés áll fenn Krisztus jelenléte között az Eukarisztiában, a hierarchiában és a szegényekben. — Galli óvatosan magyarázza és kívánja az Egyház szinte kisajátított tudományos rendszereinek a mérséklését, hogy kultúrája ne tűnjék „evilági tudományosságból eredő hitrendszernek“. Ferenc „Istennek belső megtapasztalását fölébe helyezte a szisztematikus teológiának, amely az értelemmel törekedett Isten kinyilatkoztatását megmagyarázni“. Az egyéni istenélmény parancsoló módon sürget. „Ferenc, a forradalmár“ alcímen hosszú fejezet (117—148) Galli felfogását mutatja be, hogy „a világban lévő és a világgal együtt élő“ Egyháznak nyelvében és formájában szintén változnia kell, a világ társadalmi, gazdasági és tudományos változásaival egyidejűén, anélkül hogy ezáltal azonosságát vagy a rábízott igazságot feladná. A „forradalom“ fajtáinak elemzése után elér a saját tételéhez: Jézus küldetése nem a struktúrát változtatja meg s ezáltal az embert, hanem fordítva: először az ember magatartását s általa a társadalmi és politikai szervezetet. „Metahisztorikus“, történelmentúli szempontból a kereszténység 88
