Szolgálat 55. (1982)
Eszmék és események - Levelek a misszióból
Szalézi jelöltjeink azt hiszem szívesen jönnek vissza a szünidő végén otthonról, mert igen sok helyen nincs mit enniök. A rizs már elfogyott, az újat csak most vetik és szántják. Itt még ez is fordítva van: elvetik a rizst és azután szántanak, jobban mondva csak turkálják a földet. Az eke csak egy vasdarab egy fára erősítve, azt húzzák az ökrök vagy bivalyok. Amikor befejezik a szántást, nem az ökrök viszik az ekét, hanem az ember a vállára veszi, és előtte hajtja az ökröket. Ezt így csinálták még Krisztus előtt, amikor az Indus folyó körül laktak, és most is így csinálják itt is. Ezek volnának az „adhibashi“, őslakók. Isznak, az ő fogalmuk az, hogy inni kell, mert aki nem iszik, az nem adhibashi. Nagyon nehéz velük bánni, mert a gyerekek is öröklik az apától, és nagyon hátramaradottak. Az iskola által, remélem, sokat tudunk tenni. Amit tudok, én törekszem. Megyek, és imádkozzuk a rózsafüzért a családokban és kis oktatást adok, ez mindig megteszi a hatását, valami marad belőle. Én nem tudom, hogy mi lesz velem, de a három évvel ezelőtti szívgyengeségem ismét visszajött. Ha egy kicsit is gyalogolok vagy a kerékpáron megyek, a szívem nem dolgozik, csak fulladozók. Nem bírom. 77. évemben járok, minden nap azzal kelek föl, hogy ez a nap lesz talán az utolsó. A jó Isten akarata legyen meg. A jó Marosi Atyánkért imádkozom. Egy szent magyar pappal több van az égben, aki érettünk imádkozik. A jó Isten küldeni fog helyette, vagy inkább majd ő küld egy másik Marosi atyát. Kérjük őt, hogy küldjön hazánknak is hivatásokat. Marosi atyánk, imádkozzál értünk, kik még itt vagyunk a küzdő Egyházban. Te már megérkeztél. P. Varga Bertalan SDB Don Bosco Youth Centre Hatia, Ranchi-Bihar 834003, India + 1981-ről elmondhatom, hogy Isten-áldotta esztendő volt. Minden okunk megvan, hogy köszönetét mondjunk az Úristennek. Nem túlzás azt mondani, hogy az egész év az advent jegyében állt. Megtapasztaltuk az Úr jövetelét egyház- községeinkben. A Fülöp-szigeteken mindenütt advent első vasárnapja utáni héten tartják a Biblia hetét. Kisebb szentírási csoportjaink vannak a plébánia különböző helyein. Az emberek betű szerint éheznek az Isten igéjére. Nagy öröm ez. De nyomasztó is, hogy nem tudunk eléggé segítségére lenni ebben a népnek. Az Egyház kézzelfoghatóan más, mint azelőtt. Nemcsak intézmény, hanem eleven közösség, Isten népe. Öröm hozzá tartozni. Ez persze még csak a kezdet. Az óriási plébánián még csak kevés egyházközséget ragadott meg a Jóhír. De a kezdet megvan. Azért írom ezeket a sorokat, hogy akik megosztják evangelizáló gondjainkat, részt vehessenek karácsonyi örömünkben is. P. Bellér Lajos SVD Our Lady of the Purification Parish Binmaley, Pangasinan 0715, Philippines + 1981 húsvétja óta az itteni kínai plébánián vagyok (Szent Szív plébánia), ami szintén a mi apostolkodási körünk, nem messze az iskolánktól, ahol négy évig voltam. Nem területi jellegű, hanem a városban lakó összes kínai elvben hozzánk tartozik, azonkívül sok filipino is idejön. Nagy az iram, különösen szombaton és vasárnap. Egyik májusi hétvégén 20 nászmisém volt. Ehhez azt kell tudni, hogy a kínaiak igen babonásak; fontos eseményeket az életben csak kedvező napokon lehet véghez vinni. Hogy kedvező-e a nap, az a holdtól és a csillagoktól függ. Amikor nem olyan egyszerű a döntés, a taoista pagodába mennek, és a taoista pap segítségével sütik ki, katolikusok is. Ilyen és hasonló fonákságból itt van csőstül. Az én problémám az, hogy az itteni plébániai mun79
