Szolgálat 55. (1982)
Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A húsvéti titok, a Jézus Szíve-tisztelet legmélyebb tartalma és alapja
TANULMÁNYOK Joseph Ratzinger bíboros A HÚSVÉTI TITOK, A JÉZUS SZÍVE-TISZTELET LEGMÉLYEBB TARTALMA ÉS ALAPJA* I. A Jézus Szíve-tisztelet válsága a liturgikus reform korában A „Haurietis aquas“ enciklika olyan pillanatban keletkezett, amikor a Jézus Szíve-tisztelet 19. századi formáiban még eleven volt, de válsága már világosan érezhetővé vált. A liturgikus mozgalom lelkisége mind erősebben hatalmába kerítette a közép-európai egyház lelki légkörét. Ez a római liturgia klasszikus típusából táplálkozó lelkiség pedig határozott elfordulást jelentett a 19. sz. inkább érzelmi jellegű vallásosságától és szimbolizmusától. Irányadó mértékét a római oratiók szigorú formájában látta, féken tartott érzelmeivel, a minden egyéni jellegtől megszabadult kifejezés roppant fegyelmével. Az ennek megfelelő teológiai típus teljesen a Szentírást és az egyházatyákat akarta vezérfonalául venni, ezért éppen olyan szigorúan a kereszténység objektív szerkezeti törvényeit tartotta mértékének. Az újkor hozta emocionálisabb súlypontokat megint vissza kell terelni ebbe az objektív formába. Ez mindenekelőtt azt jelentette, hogy a máriás jámborság, de még a krisztológikus ihletésű imádság egyes újkori formái is, mint pl. a keresztét és a Jézus Szíve-tisztelet, visszaszorultak, vagy új formákat kellett keresniük. A biblikus és liturgikus mozgalom előretörése óta egyesek azon fáradoztak, hogy a Jézus Szíve- és Mária-tiszteletet is biblikusán és patrisztikusan alapozzák meg és mélyítsék el, így megőrizzék az Egyház újkorának örökségét, és beillesszék a keresztény kezdetek új keresésébe. Német nyelvterületen mindenekelőtt Hugo Rahnert kell itt említenünk, ö fölfedezte a szentatyák teológiájában a Mária és az Egyház közti összefüggést, és ezzel a legelsők között készítette elő a második vatikáni zsinat mariológiáját (pl. Maria und die Kirche, Innsbruck 1951; Mater Ecclesia, Einsiedeln 1944). A Jézus Szíve-tiszteletnek úgy próbáit új megalapozást adni, hogy összefüggésbe hozta az egyházatyáknak Jn 7,37-39 és Jn 19,34-ről szóló értelmezéseivel (vö. Symbole der Kirche, Salzburg 1964, 177—235). Mind a két hely Jézus megnyitott oldaláról beszél, s a belőle kifolyó vérről és vízről. Mindkettő a húsvéti misztérium kifejezése: Az Úr átszúrt szívéből fakad a szentségek éltető forrása; a halálba hulló búzamag Előadás a toulouse-i Jézus Szíve-kongresszuson a .Haurietis aquas" enciklika 25 éves évfordulójának alkalmából. Kissé rövidítve.
