Szolgálat 55. (1982)

Eszmék és események - Teréz anya nővérei Jugoszláviában (Luca Depolo)

gondoskodnak, akiknek nincs gondviselőjük, és nincs miből kifizetniök az ápolást. Rendszeresen gondoznak kb. 60 ilyen szegény, idős személyt. Soknak közülük naponta visznek meleg ételt. Minden nap 20 személyre főznek vacsorát, — a „vacsora-védencek“ között sok az iszákos. Két nővér rendszeresen tart hitoktatást két külvárosi plébánián, ahol most épül új templom. Naponta egy órát adorálnak, együtt imádkozva kápolnájukban a hívekkel. Házuk az érsekség kertje végében áll (Ul. Jurja Branjuga 1). Minden hó első péntekén munkatársaikkal közösen szerveznek egy órás szentségimádást és szentmisét a székes- egyházban. A lakosság szeretettel fogadta a nővéreket, és mindenben igyekszik segítségükre lenni, különösen adományokkal a szegények eltartására.

Egy évvel a zágrábi ház megnyitása után, 1980. jún. 28-án Teréz anya szülővárosában, Szkopjéban is házat nyitott. Itt is négy nővér tartózkodik. Mikor odahozta őket, ezt mondta: „Ti egy személyt adtatok, én négyet hozok vissza.“ Elfoglaltságuk ugyanaz, mint a zágrábi nővéreké. Házuk a püspöki palota közvetlen közelében áll, Dimitrije Tucovic u. 31. sz. alatt. Mindkét helyen különösen szembetűnő, mennyire segítenek a nővérek minden rászorulón, tekintet nélkül vallási meggyőződésükre, világszemléletükre és nemzetiségükre. Ezért a jugosz- íávok nagyon tisztelik őket, és nagyra értékelik munkájukat.

Egy nővér írja Szkopjéból: „Napjaink igen gyorsan telnek ezen a helyen, ahol Anyánk született. Szülőháza már nem áll úgy, amilyen volt: az 1968-as földrengés lerombolta. Látogatjuk a szegényeket az egész városban, és segítünk gondozni őket. Vannak köztük igen öregek, vakok, bénák, sánták és nyomorgók. Nagyon kevés a katolikus. Mi minden csoportot fölkeresünk, a cigányokat is. Körüljárunk és tesszük, amit tehetünk, mint Isten szeretetének jelei. Olyan sokat lehetne mondani az embereinkről. Nagyon szeretetreméltók, öregjeink nagyszerű emberek. Sokan a lányuknak tekintenek bennünket, és ha késünk, megkérdezik: ,Hol voltatok, kislányaink? Elfelejtettétek a mamátokat?' Van egy öreg, vak asszonyunk, aki az unokáját gondozza. Azt mondja: ,Ha a nővérek nem volnának, sose látnék paradicsomot, paprikát és a többi friss főzeléket meg gyümölcsöt.' — Négyen vagyunk nővérek, két indiai, egy máltai és egy albán. Kolostorunk kicsi, csak három szoba. Mindenhová kerékpáron járunk. Sok anyagelvűen gondolkodó ember szemében bolondos és fura fiatal nők vagyunk. De ez nem zavar bennünket, hiszen Érte vagyunk bolondok, aki elég bolond volt, hogy sokkal nagyobb dolgokat tegyen meg értünk. Csak adja meg, hogy a mi bolondságunk az Ö dicsőségét terjessze.“

Jugoszláviában több könyvet adtak ki Teréz anyáról, köztük közösségének szabályzatát is. Különösen értékes a „Majka Odbacenih" (Az eldobottak édesanyja) c. könyv. 1976-ban adta ki Juraj Gusic jezsuita. Ez a 405 oldalas mű részletesen feldolgozza életét és munkásságát. Két évvel később e sorok írója, Luka Depolo egyházmegyés pap, a nővérek lelkiatyja egy kis zsebkönyvet adott ki: idézeteket beszédeiből, gondolataiból és mondásaiból. 1981-ben Gjergji Lush albán pap adott ki albán nyelven egy könyvet: „Teréz’ anya — személye és munkássága", amely egy évvel később horvátul is megjelent.

77