Szolgálat 55. (1982)
Eszmék és események - Reggeltől estig (Beregi Emma)
tem-e örömet szerezni másoknak? főleg szomorúaknak, elhagyottaknak, szenvedőknek? — Keresztény örömet sugároztam-e magam körül? „minden ... szenvedését“ Mi okozott ma testi vagy lelki fájdalmat? Hogyan fogadtam? zúgolódás? csüggedés? mások hibáztatása? panaszkodás? Mártírszerep, hogy sajnáljanak vagy csodáljanak? — Tudtam-e alázatosan fejet hajtani: megérdemeltem bűneimért? Tudtam-e szeretettel átkarolni a szenvedést: szívesen, Jézusom, még sokkal többet is érted, engesztelésül vétkeinkért? - Miben tagadtam meg magamat, miben hoztam áldozatot? — Érdekelt-e mások szenvedése? Igyekeztem-e enyhíteni? együttérzés? segítés? a szenvedésben rejlő érték közös felfedezése? „örömét és szenvedését“ Amikor mélyebbre szállók a vizsgálatban, az öröm és szenvedés párhuzamában a belső, lelki megmozdulásokra próbálok reflektálni. Figyelmem most nem arra irányul, amit tettem, hanem ami bennem történt a nap folyamán, főleg imádságok idején. Volt-e bennem lelki béke, világosság, a szeretet növekedése? (vigasztalás). Volt-e belső zavar, nyugtalanság, keserűség? (vigasztalanság). Mivel függtek ezek össze? — A belső vonzódás és taszítás mozgásából még jobban megismerem magamat, mint az előírásokkal szembeni magatartásom vizsgálatából. És főként kezdem megismerni a bennem munkálkodó Lélek irányítását: mit kell elfogadnom, mit kell odaadnom. Akár tisztulásra hív a Lélek, akár növekedésre, az Ö ereje viszi végbe ezt bennem. Az én feladatom, hogy szabadságom megnyíljék a kegyelem előtt. Reflexióm eredményét, a felismert hívást Istenem irgalmas Szívébe zárom: teljesedjék bennem, amit tőlem kívánsz. „Egyesítem mindezt a legszentebb Áldozattal...“ Az Eukarisztia előtti magatartásom: hit? imádás? viszontszeretet? Milyen volt ma részvételem a szentmisén? csatlakozásom Jézus áldozatához a dicséret, hála, könyörgés, engesztelés lelkületével? — Szentáldozásom? Megnyílás Uram, Jézus előtt a befogadás és odaadás vágyával? Vágy „közvetíteni“ Öt a világnak? - Az Eukarisztia ünneplése milyen helyet foglal el életemben? „Fogadd engesztelésül vétkeinkért, szándékaid megvalósítására, különösen a havi szándékra“ Újra felvetem az első kérdést: a mai napom valóban odaadott élet volt? Kicsinységében, gyarlóságában is nagy szándékok szolgálatában? — Menynyire lendített a tudat, hogy mustármagnyi életem eszköz lehet a megváltás kegyelmeinek szétáradásában? Mennyire sarkallt a vágy, hogy az Egyház engesztelő és apostoli, missziós életébe belekapcsolódjam? — Vagyis menynyire dobbant együtt szívem a megváltásunkért és üdvösségünkért átvert Szívvel? Nézz utána este, honnan indultál el reggel. — Nem minden este kerül sorra minden pont ilyen részletezéssel. Egyszer az egyiknél, máskor a másiknál idő75
