Szolgálat 55. (1982)
Az egyház szava - A világ újabb felajánlása Mária szeplőtelen Szívének (II. János Pál)
AZ EGYHÁZ SZAVA A VILÁG ÜJABB FELAJÁNLÁSA MÁRIA SZEPLŐTELEN SZIVÉNEK II. János Pál Fatimában, 1982. máj. 13. 1. „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja!“ Ennek az antifónának a szavait, Krisztus Egyházának százados imáját, ma itt ejtem ki, a helyen, amelyet Te, Anyánk, kiválasztottál és különösen szeretsz. Itt vagyok, egyesülve az Egyház minden pásztorával. Egyesít bennünket az a különleges kötelék, amely által egy testet és egy kollégiumot alkotunk, amint Krisztus akarta, hogy az apostolok egységben legyenek Péterrel. Ennek az egységnek a kötelékében mondom el a felajánlás szavait, újból belezárva az Egyház reményeit és aggodalmait a mai világban. Négyén évvel ezelőtt, és tíz esztendő elteltével újra, szolgád, XII. Pius pápa, az embercsalád fájdalmas tapasztalatai láttán a te Szeplőtelen Szívedre bízta, neki szentelte az egész világot, egész különösen is azokat a népeket, amelyek felé különös szeretettel és gonddal fordultál. Ez a világ, ennek emberei és nemzetei lebegnek ma az én szemem előtt is, abban a pillanatban, amikor meg kívánom újítani a felajánlást, amellyel Péter székében elődöm reád bízta. A második évezred már-már végére járó világa, a kortárs világ, a mi mai világunk! Az Egyház, megemlékezve az Úr szavairól: „Menjetek ... tegyétek tanítványommá mind a népeket ... S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig“ (Mt 28,19-20) — a II. vatikáni zsinaton felújította evilági küldetésének tudatát. Ezért, ó emberek és népek Anyja, hallgasd meg kiáltásunkat, amelyet a Szentlélek indítására közvetlenül Szívedhez intézünk! Te, aki „ismered minden szenvedésüket és reményüket“, Te, aki anyailag átérzel minden küzdelmet a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között, ami megrázkódtatja a mai világot — öleld át anyai és szolgálói szereteteddel ezt a mi emberi világunkat! Rád bízzuk, Neked szenteljük, tele nyugtalansággal az emberek és a népek földi és örök sorsa miatt. Különösen azokat az embereket és nemzeteket ajánljuk fel és szenteljük Neked, akiknek és amelyeknek különös szükségük van erre. „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja!“ Ne vesd meg könyörgésünket, mert a megpróbáltatás idejét éljük! Ne vesd meg! Fogadd el alázatos bizalmunkat és felajánlásunkat! 2. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött'Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen“ (Jn 3,16). 53
