Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Egy mai lelki mester: Francois Varillon SJ

őket. „Az ő fajtájukból valók vagyunk-e?" - tette fel a kérdést záró beszédében Msgr. Gaidon. És ugyanakkor mindannyiunk számára kérte Krisztus Szíve legfőbb ajándékát, a Lélek tüzét.

„Végtelen jóságú Isten, erősítsd meg szívünket Krisztus erejével. Add szívünkbe az ő Szívét égető tüzet; akkor majd jobban hasonlítunk őhozzá, és beléphetünk abba a boldogságba, amelyet ő mindörökre kiérdemelt számunkra. Amen.“

Szabó Ferenc

EGY MAI LELKI MESTER: FRANCOIS VARILLON SJ

(1905-1978)

Frangois Varillon francia jezsuita igazi „lelki mestere" volt a 30-as évektől napjainkig a francia katolikus ifjúsági mozgalmaknak, a papságnak és világi értelmiségieknek. Azok közé tartozott, akik a megélt evangéliumi üzenetet — a szó és az írás művészetével megáldva — legsikeresebben kifejezték korunk embereinek. Már jóval a Zsinat előtt konferenciabeszédeivel, lelkigyakorlataival, irodalmi tanulmányaival és a hit lényegébe bevezető könyveivel azt az evangéliumi megújulást serkentette, amelynek a Zsinat után évtizedekben tanúi lehetünk. A mai kultúra kiváló ismerője meg volt győződve arról, hogy „a keresztényszámára elengedhetetlen, hogy értelmes legyen". „Minden körülmény között csodálatosan hatékony pedagógiát fejtett ki, mivel mindig kész volt mások meghallgatására. Új műfajt teremtett, amely szerencsésen társította a reflexiót, a Szentírásra való hivatkozást, a lényeges valóságok kifejezését és a jelenkori gondolkodással való párbeszédet." (René Rámond)

1905-ben született Lyonban. 1978. július 17-én halt meg. Életútját és tanítását kiválóan bemutatja az a beszélgetés, amelyet Charles Ehlingerrel folytatott Lyon külvárosában kilenc napon keresztül, de már csak halála után, 1980-ban jelent meg a párizsi Centurion kiadónál „Beauté du monde et souffrances des homines = A világ szépsége és az emberek szenvedése" címmel (400 oldal). A következőkben főleg e könyv alapján mutatjuk be P. Varillon életművét (hivatkozás: VE).

Fiatalság és érlelő évek

Gyermekkori emlékei a ködbe vesznek. Lyoni középosztály sarja. Szülei mélyen vallásosak voltak. Szorgalmas tanuló volt az elemiben és középiskolában. A maristákhoz járt. Mivel meglehetősen féktelen diák volt, nem tartották méltónak, hogy tagja legyen a Mária-Kongregációnak. A középiskolában főleg az irodalom érdekelte. Baudelaire, Verlaine és a parnasszisták költeményeiért rajongott. („A romlás virágai“-t titokban olvasták, természetesen a teljes kiadást!)

45