Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Molnár Nándor: A keleti egyház Krisztus-képe

Jogosan állapítja meg Melitón egyik méltatója: „A Pászka maga Krisztus, akinek szenvedésében valósul meg a Bárány feláldozásának szimbolizmusa. Ez a Húsvét lényege és szíve.“28

Krisztus sokoldalú személyiségének, az ő felséges istenemberi lényének egyik igen részletes kifejtése ALEXANDRIAI SZENT KELEMEN „Logosz Prot- reptikosz prosz Hellénasz“ (Buzdító beszéd a hellénekhez) című hatalmas szónoki értekezése.” (A címzés természetesen sokkal tágabb értelmű, mint amit a szó nekünk jelent, hiszen a latin párhuzamos szöveg „Ad Gentes" fordítást alkalmaz, amit nálunk „A népekhez“ vagy méginkább „A pogányokhoz“ fordítással lehetne visszaadni.) Mint e mű egyik legújabb méltatója, az olasz ferenc- rendi szerzetes-professzor, Fernando Storelli megállapítja: Clemens Alexandrinus e nagy terjedelmű szónoki értekezése valósággal előzetes útmutató a keresztelésre, kalauz az Istenhez vezető úton, tehát a közismert latin terminussal: „Itinerarium".30 Ezért tartalmilag Storelli két fő részre bontja a Protreptikoszt: „Isten megy az ember felé“ és „Az ember mozdul Isten felé“. Ennek a kettős folymatnak az eredményeképpen az ember a szó legmélyebb keresztény értelmében „philologosz" lesz, vagyis a „Logosz kedvelője", — Storelli olasz fordításában: „amante del Verbo", hiszen a Logosz az Isten Megtestesült Igéje, maga Jézus Krisztus. Ö az, aki egyre jobban birtokába veszi a feléje tartó embert, „... az olyan gyakorlati erények révén, mint az okosság, ártatlanság, egyszerűség, amelyek arra szolgálnak, hogy megnyissák szívét Isten előtt a Bölcsesség birtoklása által, amely viszont az ember birtokává teszi az igazságot, a szeretetet és a szelídséget."31

A „Protreptikoszban" a szent szerző úgy mutatja be Krisztust, mint aki egyszerre hatalmas és jóságos, mint aki a hitet és az üdvösséget hozza mindenki számára, és ugyanakkor mindenható, örök Isten.32 Ószövetségi idézetekkel is szemlélteti ezt az isteni mindenhatóságot: „Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, s nincs más isten rajtam kívül! ölök és életre keltek, lesújtok és gyógyítok, és nincs, aki kimenthetne kezemből!" (MTörv 32,39)

Ez a hatalmas Isten nem más, mint az „Atya Igéje" (Logosz paterikosz), a „jó világosság" (agathosz lükhnosz), aki a mi Megváltónk is: „Mert minket, akik a bálványok elé borultunk egykor, a bölcsesség, amely az ó Igéje, felemelt az igazsághoz, és ez az első feltámadás, a bűnből való feltámadás.33

A Logosz a közvetítő Isten és ember között, mert ő az Atya egyetlen képmása, vagyis ő az „Igazság Fénye" (Phósz tész alétheiász) számunkra, „ö világosít meg minden embert, aki e világra jön (Jn 1,9), és ugyanakkor egy személyben ó a Tanító (Didaszkalosz), de egyszersmind a világmindenség Alkotója is (Démiurgosz).34

Alexandriai Szent Kelemen stílusa itt a húsvéti liturgikus szövegek izzásába csap át: „Az ártatlan egyszerűsége miatt köteléktől szabad ember a bűnöktől megkötözve találtatott. Bilincseitől ismét meg akarta oldarfi ót az Úr, s ezért a testhez kötöztetvén — ó isteni misztérium! — a kígyót legyőzte, és leigázta a zsarnokot, a halált; és ami látszólag a legképtelenebb: ugyanezt az embert,

38