Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Molnár Nándor: A keleti egyház Krisztus-képe

néhány példát hadd említsünk itt a bizánci liturgikus költészetből a Kelet krisz- tológiai felfogására:

,És az Ige testté lön, és miköztünk lakozék':

„A Szűz a mai napon a Lényegfölöttit hozza a világra, a föld pedig barlanggal fogadja a megközelíthetetlent. Az angyalok a pásztorokkal együtt dicséretet zengenek, a bölcsek pedig a csillag útját követik; mert megszületett érettük a kisded Gyermek, az öröktől fogva való Isten.“ (Románosz, VII. sz.; „Karácsonyi Kondákion“, Berki Feriz fordítása13.)

A keresztáldozat misztériumáról:

„Isten igéje, ki megfeszítve, testedet és véredet adtad mindnyájunkért: testedet ugyanis, hogy engem megújíts, véredet, hogy engem megmoss, lelkedet pedig átadtad, Krisztusom, hogy engem Atyádhoz vezess.“ (Krétai Szent András: „Bűnbánati Kánon“, 3. ének, 88. vers.14)

Krisztus a mi testvérünk és példaképünk:

„Krisztus emberré lett, test szerint közösségünkbe lépett, és a bűnt kivéve mindent, mit a természet magával hoz, betöltött, — a maga leereszkedésében néked, ó lelkem, követésre méltó példát mutatván.“ (Ua. 8/203.)

Krisztus a Jó Pásztor:

„Könyörülj teremtményeden, Üdvözítőm! Mint a jó pásztor, keresd az elveszettet. Előzd meg a tékozló fiút, szabadíts ki a ragadozók körmeiből, és helyezz engem, mint saját juhodat a te nyájad legelőjére.“ (Ua. 7/192.)

De a Jő Pásztor és az Örök Bíró az Istenember Krisztusban szétválaszt- hatatlan egységet alkot:

„Midőn te, irgalmas Üdvözítő, bírói székedben fogsz ülni és kijelented rettenetes dicsőségedet, ó mily remegés lesz akkor, mikor égni fog már a pokol tüze, és mindnyájan félni fognak kikerülhetetlen ítéletedtől.“ (Ua. 7/193.)

.Feltámadt Krisztus, vigadjunk, — Bűnünkből mi is támadjunk!':

„A kenethozó asszonyok kora hajnalban fölkelvén, drága kenettel siettek a te sírodhoz Üdvözítőm, és szent angyalaiddal beszélhettek. Ébredj te is, ó lelkem, bűnös tunyaságodból, s kenet helyett a töredelmesség könnyeit hozd Üdvözítődnek, hogy a mennybeli angyalokkal együtt örvendezhess.“ (Ua. 8/221.)

Krisztus, az Istenember, a Szentháromság misztériumában szemlélve is imádatunk tárgya:

„Egyvalóságú Szentháromság, háromszemélyű egység, dicsőítvén az Atyát, magasztalván a Fiút és imádván a Szentleiket, téged éneklünk, mint egységes természetű igaz Istent, mint életet és végnélkül fennmaradó országot." (Ua. 8/ 227.)

Krisztus imádásához szorosan és elválaszthatatlanul kapcsolódik az Isten- szülő tisztelete is, ezért a következő versszak már „Istenszülői ének“ (Theo- tókion):

„E szent hajlék lakóit őrizd meg, tisztaságos Istenszülő,1 kik benned bíznak, benned erősödnek meg, s általad legyőznek minden kísértést és ellenséges támadást, hogy néked készséggel engedelmeskedjenek.“ (Ua. 8/228.)

34