Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Hasonlít a mennyek országa...

Jézus eljött a sötétségünkbe, halálában maga is egészen sötétséggé vált azért, hogy kiragadjon bennünket a sötétségből, és átvigyen Isten világosságára. A sötétségből kiragadás aktusa Jézus feltámadása volt. Ha ő fel nem támad, halottak maradunk mi emberek valamennyien. Jézus feltámadásában derült ki, hogy ez a názáreti vándortanító több, mint a nyomorultakkal mélyen együttérző, értük még életét is odaadni kész ember. A feltámadásban derült ki, hogy az, aki értünk való szeretetből kicsivé, gyengévé, sötétséggé vált, az a hatalmas és erős Isten, az élet teljessége, maga a világosság. A feltámadásban derült ki, hogy Isten szeretete erős szeretet, hogy Jézus valóban Isten Szava, aki az égből jött, és nem térhet oda vissza munkájavégezetlenül: „Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a Szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem“ (Iz 55,10-11).

A különbség Nagypéntek teljes sötétsége és húsvét hajnala ragyogása között évezredeknek, eónoknak felel meg. Jézus feltámadásával új korszak pirkadt a világra, betört világunkba Isten világosságának ragyogása: „Már oszladozik a sötétség, és világít az igazi világosság“ (1Jn 2,8). Mindenki, aki hittel befogadja Jézust életébe, és ezt a hitét tettekkel megéli, új korban, Isten világosságában él: „Annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára“ (1 Pét 2,9); „Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai“ (Ef 5,8; vö. 1Tesz 5,5); „Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit“ (Róm 13,12).

Szent Pál kifejezése: „a világosság fegyverei“, küzdelemre utal. Az üdvösségtörténet jelen szakaszában a két világ, a világosság és sötétség még harcban áll, birkózik egymással. Jézus feltámadásával a küzdelem kimenetele már eldőlt Jézus javára, de még nem ért véget. Amint Jézusnak végig kellett harcolnia a maga harcát, úgy végig kell harcolnunk a magunkét nekünk is. Életmódunk révén nekünk magunknak is fényforrássá kell lennünk a sötétségben, világosságot kell sugároznunk egy sötét világba: „... a gonosz és romlott nemzedékben [...] úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben“ (Fii 2,15). S amint Jézus tiszta szeretetből adta oda magát egészen, úgy nekünk is szeretetből ezt kell tennünk. Jézus győzelme a szeretet győzelme, a világosság országa a szeretet birodalma: „Aki szereti testvérét, már eljutott a világosságra. [...] Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár" (1Jn 2,10.11).

Krisztus világosságát itt a földön csak hitünkkel láthatjuk. De talán nem helyén való, ha a hitet a „csak“ szócskával lekicsinyeljük. A hit az az ajándék, az a képesség, amelynek révén Krisztusban lakhatunk, Krisztussal egyek lehetünk, és Krisztussal egyszerre két világban, két korban élhetünk. Helyesebb

25