Szolgálat 55. (1982)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Hasonlít a mennyek országa...
hegyénél Isten mennydörgésben, villámlásban, harsonaszóban, földrengésben beszélt (vö. Kiv 19,16-19). „Az Úr szava cédrusokat tördel..., az Úr szava tüzes villámokat szór, az Úr szava megremegteti a pusztát, ... az Úr szava tölgyeket csavar ki, a dicsőség Istene mennydörög“ (Zsolt 29(28),5-9). Illéshez viszont nem szélviharban, földrengésben szólt az Úr, hanem enyhe szellőben (1 Kir 19,11-13). Isten szava mindig személyhez szól, nevén szólít minden embert (vö. Tér 22,1; Kiv 3,4; 1Sám 3,4). Amint nincs két egyforma falevél vagy hópehely, úgy nincs Istennek két egyforma szava sem, annyira az egyetlen személyhez szóló, egyedüli alkalomhoz szabott az üzenete. Isten szavának ezernyi színe, árnyalata van: szava hol korhol, hol vigasztól, hol parancsol, hol simogat, hol munkára buzdít, hol gyengéden felemel. Csakugyan: „többféleképpen és különböző módon szólt hajdan az Isten...“ (Zsid 1,1). Most azonban, az idők teljességében, „e végső időkben Fia által szólt hozzánk“ (Zsid 1,2). Az idők teljessége a szeretet teljessége; az idők teljességében szeretetének teljességét adta Isten a világnak. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyetlen Fiát adta“ (Jn 3,16). Isten csorbítatlan szeretettel szereti egyetlen Fiát, és amint ebben a Fiúban és ezért a Fiúért alkotott mindent (vö. Kol 1,15-16), úgy ebben a Fiúban szeret is minden egyebet. De mintha az idők teljességében megfordult volna ez a rend, és a Fiú szeretetét az Atya alárendelte volna a világ szeretetének, — mintha jobban szeretné a világot, mint egyetlen Fiát. Feldereng Ábrahámnak, az Isten iránti engedelmességből egyetlen fiát feláldozni kész Ábrahámnak az alakja: Isten az ember iránti szerető elkötelezettségében, ígéretéhez való hűségében saját Fiától fosztja meg önmagát, odaadja a csúnyáért a Legszebbet, az utálatosért a Legkedvesebbet, a bűnösért az Igazat. Oktalanságnak, őrültségnek tűnhet mindez, de, Pascal szerint, „a szívnek megvannak a maga indítékai, amelyeket az ész nem ismer“. Ezek a szeretet rendjében értelmes és logikus okok arra indították Istent, hogy szeretetének egészét, amellyel minden egyes embert külön-külön szeret, egyetlen személybe, egyetlen emberszívbe sűrítse, hogy így egyetlen ember által szóljon hozzánk, egyetlen emberszívvel szeressen bennünket: önmaga teljességét, szeretetének egészét kinyilvánító Szava testet öltött közöttünk. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott“ (Jn 1,14). Jézusban Isten Szava — szeretete — látható lett, tapintható, ember, személy, akit szeretni lehet: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek“ (1Jn 1,1). Ki is valójában, s mit jelent számunkra ez az emberré lett Szó? Talán egy a csillagászat területéről vett másik fogalom, a „fekete lyuk“ képe megvilágítja kissé ezt a „mysterium tremendum“-ot. II. Az utolsó évtizedek csillagászai annyi új ismerettel gazdagították az asztronómia „kelléktárát“, hogy azt lehetne mondani, újrafogalmazták a világegyetemet. Az égitestek tucatnyi újonnan felfedezett fajtái közül talán a legérdekesebb, az emberi fantáziát legjobban izgatja az, amelyet a furcsa „black hole“, „fekete 19
