Szolgálat 55. (1982)

Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A húsvéti titok, a Jézus Szíve-tisztelet legmélyebb tartalma és alapja

semmi sem felel meg: „De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem ..(2. vers) A Másodtörvénykönyv igazságosságelve szerint az ember ilyen eljárására megfelelő válasznak kell következnie: Izrael mintegy mindig újból eltér hivatásától, úgyszólván állandóan hátrál a megmentő Pászka elől. Eszerint „visszatér Egyiptom földjére“, ami az adott körülmények között ezt jelenti: „Asszíria lesz a királya“ (5. v.). Ismét száműzött néppé lesz, idegen uralom alatt, szolgaságban. „Kard járja be városait, megöli gyermekeit és elpusztítja érődéit“ (6. v.). De az Isten beszéde hirtelen megváltozik: Izrael meghátrálhat szabadulásától, megtagadhatja kiválasztását, de megteheti-e ezt Isten? „Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? ... Szívem ellenem fordul, részvétem lángra gyúlt ... Nem öntöm ki izzó haragom ... mert Isten vagyok, nem ember, a körödben élő Szent, — nem pusztítóként jövök" (8k).

H. Groß rámutatott, hogy az Ószövetségben 26 alkalommal van szó Isten szívéről. Akaratának szerveként szerepel, amelyen leméri az embert. Isten Szíve az ember bűneiért érzett fájdalma miatt határozza el a vízözönt. De megfordítva: Isten Szíve belátással fordul az ember gyöngesége felé, ezért a jövőben sohasem visz végbe ismét ilyen ítéletet. Ezt a vonalat folytatja Ózeás 11. fejezete, és egészen új mélységig viszi. Istennek vissza kellett vennie Izraeltől hivatását, ki kellett szolgáltatnia ellenségeinek, de „szívem ellenem fordul, részvétem lángra gyúlt". A szív „megfordul", — ugyanaz az ige áll itt, amit a Biblia Szodoma és Gomorra bűnös városainál használ Isten ítéletének lefestésére (Tér 19,25). A teljes felfordulás kifejezése: kő kövön nem marad. A szó most a szeretet felforgató erejét jelzi az isteni Szívben népe javára. „Az isteni szeretet felforgató ereje Isten Szívében megsemmisíti Izrael ellen elhatározott ítéletét; Isten könyörülő szeretete győzelmet arat érinthetetlen és mindenek ellenére érintetlenül maradt igazságosságán“ (Groß, i. m.89).

Dehát hogyan marad a szeretetnek ebben a felforgatásában az igazságosság mégis érintetlen? Ez csak az Újszövetségben válik nyilvánvalóvá, ahol a szeretetnek Isten Szívét felforgató forradalma mint Isten valóságos szenvedése lép elénk. A szív fordulata abban áll, hogy Isten most saját maga szenvedi meg Fiában Izrael elvettetését. Ózeásnál Isten Izraelt „fiának“ nevezi, és a fogalmazást Máté Krisztusra viszi át: „Egyiptomból hívtam a fiamat“ (11,1; Mt 2,15). Maga Isten veszi magára a tönkretett szeretet sorsát, elfoglalja a bűnös helyét, és ezzel ismét szabaddá teszi a fiú helyét az ember számára, nemcsak Izraelnek, hanem minden népnek. Ózeás 11. fejezete alapján Jézus szenvedése az isteni Szív drámája: „Szívem ellenem fordul, részvétem lángra gyúlt.“ A Megfeszített átdöfött szíve az Isten szívéről szóló jövendölés szószerinti teljesedése; igazságosságát részvéttel megfordítja, és éppen így marad igazságos. Csak az Ó- és Újszövetségnek ebben az összehangzásában látjuk meg teljes nagyságában az Isten Szívéről, az isteni Megváltó Szívéről szóló bibliai üzenetet. A Jézus Szíve-tisztelet annak idején, Clairvaux-i Bernét környezetében azért kezdődött meg, mert a két testamentumot egységben olvasták, az ószövetségi

14