Szolgálat 54. (1982)
Halottaink - Nejedly (Nely) János (Confratres)
a hitet megtartottam. Most készen vár rám az igaz élet koronája, melyet megad nekem azon a napon az Úr" (2Tim 4,7). László testvérünk sok harcot vívott élete folyamán. Gyakran harcolt a puszta létért, a testi egészségért. Az első világháború alatt született, amikor a családnak sokat kellett nélkülöznie. Többször támadta meg súlyos betegség. Hadifogságában nehezen vészelte át a nélkülözéseket. — Jó harcot vívott a nagyobb tudásért. Nehéz körülmények között végezte középiskoláit, sokat dolgozott egyetemi évei alatt, de egész életét jellemezte a több tudásért való küzdelem. — Nehéz harcot vívott hivatásáért, amelye* másfél évtizeden át óvott, védett, aztán vállalta a második elutasítás kockázatát. — Sokat harcolt diákjainak leikéért, tudásáért és jobb jövőjük érdekében. Temetésén imádkozó diákjai tanúsították, hogy nem volt hiábavaló a küzdelme. .A pályát végigfutottam." Nagy versenyfutás volt egész élete. Mindig futott, mindig sietett, és nagyon gyorsan dolgozott. Úgy tett, mint a nagy futók, akik minden feleslegeset eldobnak maguktól, hogy akadálytalan legyen a futásuk. Pedig ez a 66 éven át tartó nagy futás hegyen-völgyön és mély szakadékokon át vezetett. Most írt egy könyvet Giesswein Sándorról, a szociális érzékű papról. 120 oldal készen van, viszont halálos ágyán is nyugtalanította az a 16 oldal, amely hiányzott. Felajánlottam neki, hogy diktálja magnetofonba. Ehhez már nem volt sem ideje, sem ereje. „A hitet megtartottam." Olyan időkben élt, amikor a hitet megőrizni vagy gyarapítani nagyon nehéz volt. Egyetemi évei alatt sok hitetlen ember vette körül, de nem volt könnyű a gyári munkatársak és a katonák között sem. Szerzetesi élete alatt is folyton gyarapította hitét lelki könyvek olvasásával és sok mással. A hivő ember utolsó nagy próbája a betegágy. A kórházi ágyon is jól vizsgázott, amikor szeretteiért ajánlotta fel szenvedéseit. „Most készen vár az igaz élet koronája, melyet megad nekem azon a napon az Úr." Hisszük, hogy ez így is történt. Confrater NEJEDLY (NELY) JANOS marista testvér (1907—1981) A zaklatott sorsú, messze Libanonból kértük és kaptuk az alábbi megemlékezést. „János testvér 1964-ben jött hozzánk Libanonba. 1907-ben született Budapesten; 1921-ben lépett be kongregációnkba. A juvenátust, posztulátust, noviciátust az északitáliai San Maurizio-ban végezte 1921—1924 között. Tanított is Görögországban és Törökországban 1924-től 1929-ig, majd a központi tartományban, Lyonban 1935-ig. Akkor kérte, hogy a misszióba mehessen. Ezt meg is engedték neki. 1935 és 1947 között más testvérekkel együtt a yemeni Adenben élt, a kapucinus atyák iskolájának igazgatását vette át. A szélsőséges éghajlat megviselte egészségét; ez és az események arra kényszerítették, hogy visszatérjen Franciaországba. 17 évig maradt ott, 1947-től 1964-ig. Számos orvosi beavatkozáson kellett átesnie, úgyhogy végül gyomrának szinte csak az árnyéka maradt meg. Vágyakozott a napfény és Kelet után, és elérte, hogy eljöhessen hozzánk Libanonba. Itt is tizenhét évet töltött, 1964-től 1981-ig, Saidában. Angolt tanított, és korrepetált ebből a nyelvből. Létrehozott egy angoí nyelvű könyvtára* is. Tanítványai nagyon szerették, hallgattak rá, és ö nagy örömmel volt köztük. A közösségben elbűvölő testvér, mindig szolgálatkész, mindig szívesen segített bármelyik rendtársának. Képzett villanyszerelő volt, nagyon ügyes kezű, ezek a szolgálatai is igen értékesek voltak. Sekrestyés! tisztet is betöltött; nagy gondja volt a kápolna díszítésére, hogy vonzó és lelkiséget sugárzó legyen. Szenvedései mind tűrhetetlenebbekké váltak, és mind hosszabb kórházi tartózkodásokat követeltek meg. De ő megnyugodott sorsában, felajánlva bajait a tlsztító98
