Szolgálat 54. (1982)
Könyvszemle - Kecskés Pál: A bölcselet története (Szabó F.)
kapjuk meg. Grassé szerint több út vezethet Istenhez. Ő is kiemeli, hogy a véletlen nem magyarázza meg az állatvilág kifejlődését, sem a teljes determinizmus. Tudja: „ahhoz, hogy egy tudós higgyen, át kell lépnie a Rubikont.“ „Sok tudós más előtt nem meri kiejteni Isten nevét, de kimondja, amikor egyedül van. Sokak felfogása még mindig az, hogy ha egy tudós vallásosnak mondja magát, elveszti tekintélyének egy részét, és hogy a társadalom a tudománytól elvárja, hogy tagadja Istent. Képtelenség!“ A párbeszéd végén kitérnek a kinyilatkoztatás Istenére: „Krisztus azért jött, hogy emberibb képet adjon nekünk Istenről“ — mondja Grassé. — A biológusokat Albert Delaunay, a Pasteur Intézet igazgatója képviseli, az etnológusokat Jacques Soustelie egykori miniszter. Jacques Ellul szociológus, Francois Perroux közgazdász, Franpoise Dol.o orvosnő, pszichoanalitikus (vö. Mérleg. 1980/150). A második rész a politika és a hit összefüggésében keresi az Istenben hívők válaszát. Joseph Fontanet volt munkaügyi miniszter, Jacques De.őrs, a francia szocialista párt egyik vezéregyénisége és George Montaron, a Témoignage Chrétien (Keresztény tanúságtétel) szerkesztője szólal meg. A „Szociológia és hit“ c. fejezetben a szerző összefoglalja a különböző életkorok és munkaterületek képviselőinek válaszait. A gyárvezetőket Francois Ceyrac, a munkásokat Jean Fabre (bányász és egy pap nélküli egyházközség felelőse), a mezőgazdaságban dolgozókat Claude Miche.et (apjának boldoggá avatási perét már bevezették), az egyetemi hallgatókat Anne Mégevand bölcsész, a házaspárokat Laurence és Jacques Bourbon-Busset, az öregeket Marie-Jeanne Pontal, a gyermekeket a 9 éves Jerome, a családanyákat pedig Marie-Madele.ne Martinié képviseli. Megragadóan bájos a kisfiú készsége, amellyel Isten és Jézus szeretete mellett emel szót. Igen meg- gondolkoztató az öt gyermekes édesanya nyilatkozata, aki egyúttal tanárnő is. „Ha valaki szereti gyermekeit, a legértékesebbet akarja nekik adni. Hogyan tarthatná meg akkor csak magának a hitet, ha valóban ezt értékeli legnagyobbra? Csak annyit tehetünk, hogy kifejtjük, kívánatosnak mutatjuk be. De ezt meg kell tenni, fáradhatatlanul. Hányszor kérdezték a gyerekek, a serdülők, akikkel Istenről beszéltem: ,De miért nem beszélnek erről szüléink? Miért olyan félénkek, hogy erről beszéljenek?1 Valóban igaz, a szülök gyakran félénkek. Sokszor az nehezíti meg a dolgot, hogy a gyermekek — legalábbis a mi vidékünkön és környezetünkben — a szülőknél magasabb iskolai szintet érnek el. A szülök megfélemednek a gyerekek szókincsétől. Ez igen nagy nehézség, egyik oka annak, hogy nem mernek kiállni hitükkel gyermekeik előtt: attól félnek, hogy buta kifejezéseket használnak. Segíteni kell őket, hogy megtalálják a helyes kifejezéseket.“ A negyedik részben a párbeszéd a „hivő humanizmus“-sal folyik: Pierre Chaunu történész, Robert Jossein művész, filmrendező, André Frossard író (híres könyve: Van Isten: én találkoztam vele), Pierre Emmanuel, az ismert neves költő szerepel itt és Maurice Cíavel filozófus, aki már nem érte meg a könyv megjelenését. Külön dicséretet érdemel Chabanis megjegyzéseivel, a párbeszédek vezetésével. Kiindulópontjai találóak, kérdései, feleletei a lényegre irányítanak. Pierre Emmanuellel pl. a szó keletkezéséről, kapcsoló erejéről kezdi a beszélgetést. Majd együtt haladnak énünk legmélyebb forrásáig, ahol eljutnak a Bibliában önmagát közlő Isten szaváig. De tiszteletteljes tartózkodással megáll Emmanuel személyes problémája ©lőtt, amikor érezteti, hogy alig tud Istenről mint atyáról beszélni, mert „soha nem volt otthonom, emlékezetemben nem tudom megszemélyesíteni apámat. . .“ Csak remélni tudjuk, hogy ez a remek és újszerű mű más nyelveken is hozzáférhető lesz. Fényesi Márk Kecskés Pál: A bölcselet története. Szent István Társulat, Budapest 19813, 549 o. A magyar közönség örömmel veheti kézbe most az 1976-ban elhunyt Kecskés Pál filozófiatörténetének harmadik kiadását. A kiváló magyar bölcselő kevéssel halála előtt 90
