Szolgálat 54. (1982)
Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia) - Levelek a misszióból
földön vagy a folyók mentén. Csupán néhány van még, amit csak repülővel vagy helikopterrel lehet megközelíteni. Ellenben minden állomásnak van adó—vevő rádiója, így van összeköttetésünk, és ha baj van, a repülőink hamarosan ott vannak a helyszínen és segítenek. — Azt mondják, hogy minden kezdet nehéz. Ez elsősorban vonatkozik Új-Guineára. Ez a sziget ui. elzárva élt a világtól egészen az utolsó száz esztendeig. A misszió az idén ünnepli száz éves jubileumát. Az SVD csak 1896-ban jött ide. Négy egyházmegyénk van itt, ahol mindig csak verbita püspökök voltak ezidáig. Lehetséges azonban, hogy ez rövidesen meg fog változni, mivel a bennszülött papok lassan- kint szaporodnak. Itt nálunk az egyik a mi vármegyénk főispánja (Provincial Premier). A miniszterelnök személyesen jött ide a püspökünkhöz és kérte, hogy engedjük el egy időre, mivel a kormánynak nincs még elegendő képzett embere. így hát a püspök, bár nem szívesen, de kénytelen volt beleegyezni. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja az is, hogy az első kormány megalakításakor négyen nem tudtak írni-olVasni a miniszterek közül. A nevük aláírásánál csak egy görbe vonalat estimáinak. Hogy aztán mit írnak alá, azt persze a titkároknak kell tudni. Ezek pedig még most is az ausztrálok. Itt küldöm még a püspökünk levelét is. Ő személyesen írta. Bro. Salvius Appenzeller SVD P. 0. Box 107, Wewak, E. S. P. Papua New Guinea (A püspök egy hosszú angol levélben igen kedvesen beszámolt az összes ottani magyar misszionáriusokról. Salvius testvéren kívül három verbita dolgozik ott: Végvári atya, aki 1952-ben jött vele együtt, egy kis szigeten lelkipásztorkodik, s emellett egy vasbeton hajó építésével van elfoglalva; Szabó atya egy másik egyházmegyében a hegyek közt működik, de gyakran jön látogatóba; Tóth atya a Sepik folyó felső folyásánál, az egyik legtávolabbi és legnehezebb állomáson, tele mocsárral és a velejáró moszkitókkal, utak nélkül. „De Tóth atya békésen folytatja munkáját, tudva, hogy a Jó Pásztor nyomdokaiban jár, amikor keresi nyáját, táplálja és védelmezi őket. Erősen érzi ezt az ember, ha ilyen nehézségeken kell keresztülmennie, hogy utolérje a mocsarak és őserdők mélyének lakóit.“ Csak az a baj, hogy fiatal erők kellenének a misz- szióba. — Két fényképet is küldött magáról, az egyiken könnyű trópusi öltözetben látjuk bérmakörútján népe között.) 1926-ban egy Hermina nevű zárdába, az ún. ferencrendi Mária misszionárius rendbe léptem Pesten. Mindjárt a noviciátus és az első fogadalom után Rómába küldtek 1929- ben. Kijelöltek a misszióba, Brazíliába a leprásokhoz, Amazonia fővárosába, Manausz- ba. Rómából Párizsba, onnan Angliába mentem. Nov, 11-én Liverpoolban hajóra szálltunk, 8 nővér. Irány: Manausz, ahova meg is érkeztünk december 6-án. Még akkor nem épült telep a leprásoknak. A városon kívül voltak, elég rossz helyzetben. Az új telep csak később épült. Mi egy kis egyemeletes házban laktunk, ahol négyen szűkösködtünk nővérek. Ide hoztuk a leprások gyermekeit a születésük után, ezeket én gondoztam. Amikor már beszéltek, úgy hívtak: „mama“. így dolgoztam boldogan a kis leprás gyerekekkel. Persze nem is ismerték szüleiket, akik időnként meglátogathatták őket, de csak a kapun kívül álltak meg. Én szépen felöltöztettem a kis gyereket, a karomra vettem, és így mutattam nekik messziről. — 8 hónap után a kereszt bemutatkozott. Nagyon megbetegedtem. Elkaptam a maláriát, a sárga betegséget. Vissza kellett hajózni Rio de Janeiro-ig. Egy hét múlva egy magas fekvésű üdülőhelyre küldtek, ahol egy szanatórium (Campos do Jordäo) van, nem régen avatták föl. Jó gondozás után és a jó Isten segítségével meggyógyultam. Itt 22 év alatt nagyon szép misszióm volt a betegek között. Ezután mindig mint betegápoló működtem Belp-Horizonte-ban, Sáo Paulóban és környékén. Most is S. Paulo közelében működöm. Most már mint nyugdíjas. De mindig csinálok valamit. Hála Istennek jól érzem magam. Körül vagyunk véve szegényekkel, szűkölködökkel és hátramaradottakkal. Tanítjuk a szülőket, hogy hogyan kell nevelni a gyerekeket, takarítani, mosni, varrni, főzni. És a keresztény 84
