Szolgálat 54. (1982)
Eszmék és események - Japán nők (Ogawa Keiko, Bonitász nővér)
mentse. S ilyenkor nekem kellene segédkeznem az ilyen bűnös műtétnél. Rengeteget imádkoztam, sok áldozatot ajánlottam fel Istennek, hogy megmeneküljek az ilyen esetektől. Ez alatt a hat év alatt egyedül ő volt az egyetlen menedékem.“ „Ám éppen ezeknek a kínos aggodalmaknak köszönhetem a hivatás kegyelmét. Vágyam teljesült: szerzetbe léptem, nővér lettem. Az első időben, kb. 20 éven keresztül mindenféle munkát bíztak rám az elöljárók, de utána megint a szülésznői pálya lett hivatásommá. Azonban a rend kórházában is sok kínt kellett kiállnom. Hányszor voltunk olyan kényes helyzetben, mikor előre tudja az ember, hogy a gyerek biztosan meghal, vagy annyira formátlan, torz, hogy sem az orvos, sem a szülők nem kívánják életben maradását. Máskor meg az anya életét veszélyezteti a gyermek.“ „Gyermekkoromban, mikor még otthon voltam, nem szerettem imádkozni. Főleg a hosszadalmas olvasóimádságot untam nagyon. De munkám közben, főleg a nehéz, veszélyes szüléseknél megtanultam imádkozni. Most már tudom: imádság nélkül nem lettem volna képes ezt a félelmetesen szép hivatást bűn nélkül betölteni.“ A fiatal ápolónővéreknek is egyre az imádság szükségességét hangoztatta a nővér, amikor azok ennek a 25 évi csodálatos sikernek a titka felől faggatták: „Imádkozzatok. Enélkül képtelenség ennek a hivatásnak a maradéktalan betöltése.“ „Ám örömben is volt bőségesen részem - folytatja Bonitász nővér a levelét. — A súlyos, veszélyes esetekben jóleső érzés, hogy az ember meg tudja keresztelni a magzatot, hiszen a második hónap után már világosan észlelhetjük a szív működését (tehát már emberrel van dolgunk). S különben is nagyon gyakran szinte kézzelfoghatóan tapasztaltam a jó Isten igazán csodálatos segítségét, éppen a már említett nehéz szüléseknél. Meg aztán az az öröm, hogy a fiatal ápolónők egymás után kérik, hogy kereszteljék meg őket is. Ez megint egy-egy új „születést“ jelent, csak más, mint a csecsemőké.“ „Mi a vágya vagy terve a jövőre vonatkozóan?“ — „Vágyam csak egy van, ti. hogy a velem, mellettem dolgozó fiatal szülésznők révén egyre növekedjék a boldog édesanyák és egészséges gyermekek száma, s hogy így ők is méltó munkatársai lehessenek a mennyei Atya új életet teremtő művének.“ Végül mentegetőzik a nem éppen szép írásért. A levél ui. nem a legszebb japán stílusban volt megírva. Bonitász nővér nem igen végzett külön tanulmányokat a szakmájához szükségeseken kívül. Jobb kezének ujjai pedig meg vannak görbülve a több mint 30 000 magzat életre segítéséért kifejtett erőfeszítés következtében. Megható, milyen szerényen és örömmel válaszolt azonnal kérő levelemre. Már elmúlt hetven éves. Adja Isten, hogy még tovább folytathassa áldásos munkáját, és a mennyországban viszontláthassa valamennyi „gyermekét“ a sok-sok boldog édesanyával együtt, akik mind neki köszönhetik gyermekeiket. Béky Gellért, Kőbe 6 81