Szolgálat 54. (1982)

Eszmék és események - „Szép Szűz Mária, könyörögj értünk!“ (Nemeshegyi Péter)

áll a Szentháromsághoz: Mária, az Atya szeplőtelen leánya, a megtestesült Fiú kegyelemmel teljes anyja, a Szentlélek hűséges mátkája.

A fenti magyarázat után jól megérthetjük a II. Vatikáni Zsinat szavait, amelyekkel Mária anyai feladatát magyarázza:

„ ,Egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért' (Him 2,5-6). Mária anyai feladata az emberekre vonatkozólag semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen az erejét mutatja meg. A Boidogságos Szűz minden hatása az emberekre az üdvösség rendjében nem valami belső szükségszerűségből származik, hanem az isteni tetszésből ered és Krisztus túlcsorduló érdemeiből fakad: Krisztus közvetítői szerepén alapul, teljesen tőle függ, és minden hatékonyságát belőle meríti" (LG 60). „Amint Krisztus papságában másképpen részesülnek a felszentelt szolgák, mint a hivő nép, és amint az Isten egyetlen jósága a valóságban különféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítői tevékenysége sem rekeszti ki, hanem éppen létrehozza a teremtményekben az ebből az egyetlen forrásból eredő változatos együttmunkálkodást. Máriának ezt a (Krisztusnak) alárendelt szerepét az Egyház habozás nélkül állítja és állandóan tapasztalja" (LG 62).

Mint minden más ember, úgy Mária is az Istenember, Krisztus jóvoltából részesül az isteni kegyelem életében. Minden imája, működése ebből a kegyelemből forrásozik. Máriának ez az imája, működése pedig igen hathatós.

János evangéliuma mond el egy esetet, amely Mária közbenjárásának hatásosságát bizonyítja, ó kérte a kánai menyegzőn Jézust arra, hogy segítsen a bajba jutott újházasokon (Jn 2,1-11). Jézus először elutasítja Mária kérését: „Még nem jött el az én órám!“ De Mária ezt nem tekinti Jézus végső szavának. Anyai szíve annyira együttérez a nagy szégyen veszélyében forgó vőlegénnyel és menyasszonnyal, annyira ismeri Jézus jóságát, hogy változatlanul bízva kérésének teljesítésében, odaszól a szolgáknak: „Tegyétek meg mindazt, amit csak (Fiam) mond!“ Minthogy elgondolhatatlan, hogy Jézus Atyjának akarata ellenére siettette volna „óráját“, csak azt mondhatjuk, hogy Mária bízó, szerető kérése volt az ember Jézus számára az Atya által adott jel arra, hogy immár eljött „dicsősége megnyilatkoztatásának“ órája. Az Isten akarata nem merev, mindent részletesen előre meghatározó törvénykönyv, hanem forrásozó, teremtő, túláradó jóság, amelynek gyakorlati megvalósulása a teremtmények tevékenységéhez alkalmazkodik.

Valóban megdöbbentő történet ez. De találunk még egy másik, hasonlóan megdöbbentő történetet, amelyben szintén egy anya kérésére változtatja meg eljárását Jézus. „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól“ - mondja (Mt 15,24). De az alázatosan térdre boruló, sírva könyörgő szír-feníciai anya láttára felkiált: „Asszony, nagy a hited. Legyen ezért akaratod szerint“ — és meggyógyítja leányát (Mt 15,28). Minthogy ez esetben is elgondolhatatlan, hogy Jézus megszegte volna Atyja utasítását, itt is azt kell mondanunk, hogy ennek az asszonynak hivő kérése volt az ember Jézus számára a jel: az isteni szeretet parancsa most az, hogy túllépje az üdvtörténet akkori fokozatának korlátáit, és elövételezze minden nép üdvösségét.

73