Szolgálat 54. (1982)

Eszmék és események - A Szentatya portugáliai útja (R.)

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

A SZENTATYA PORTUGÁLIAI ÚTJA

Valaki kiszámította, hogy II. János Pál eddigi tíz külföldi utazásával négyszer járhatta volna körül az egyenlítőt. A tizenegyedik Portugáliába vitte máj. 12—15. között. Az időjárás ezúttal sem volt valami kegyes: utolsó nap az esőzések miatt olyan időeltolódások álltak be a programban, hogy éjfél után ért haza. Útjának célját maga foglalta össze mind a megelőző Angelusban és általános kihallgatáson, mind odaérkezésekor. Először is személyes hálaadó zarándoklat volt életének megóvásáért és egészségének helyreállásáért, az első fa- timai jelenés 65. és a tavalyi Szent Péter téri merénylet évfordulóján. De a pápa élete nem önmagáé: az egyéni Magnificaton túl — XII. Pius felajánlását megújítva — az Egyházat és az egész világot ünnepélyesen Mária szeplőtelen Szívének akarta ajánlani. — Másik oélja volt, mint mindenütt: hogy „megerősítse testvéreit“, a portugál egyházat.

Kezdjük a négy nap zsúfolt programjának „dióhéjba sűrítését“ az utóbbin. Természetesen találkozott a Szentatya a portugál püspökökkel, felhíva figyelmüket az ország komoly problémáira. Első találkozása a világi hívőknek szólt a lisszaboni székesegyházban. („Kereszténynek lenni annyit jelent, mint Krisztus mellé szegődni az Egyházban. Ne engedjétek, hogy az Egyház hiányozzék szeretett nemzetetek egyetlen területéről is!“) Fontos volt a ma is túlnyomóan földművelő országban Vila Vigosa-i igeliturgiája a mezőgazdasági munkásokkal, akiknek a szőlómunkások példabeszédéből kiindulva a munka megbecsülését és a szociális igazságosságot hangsúlyozta. Két ízben is találkozott - a lisszaboni és az 1290-ben alapított nagyhírű coimbrai egyetemen — értelmiségiekkel. („Nyissátok meg a kultúra kapuit Krisztusnak! Ne féljetek! Engedjétek Krisztust szólni az emberhez!“) Lisszaboni szabadtéri miséjén 600 000 fiatalhoz beszélt, mint akik tulajdonságaiknál fogva Krisztus „természetes szövetségesei“: „Isten megadta nekem a kegyelmet, hogy nagyon szeretem a fiatalokat, ezért úgy akarok hozzátok beszélni, mint barát a baráthoz, és odakiáltani: Isten országa közel van!" Utolsó miséje a családoknak szólt, utolsó találkozása Portóban az ipari munkásoknak. Szeminaristák, szerzetesek, köztársasági elnök, diplomaták, protestánsok, mohamedánok, zsidók, a fatimai szentély gondozói, — mindenki sorra került. Megállíttatta kocsiját egy híd közepén, hogy megáldja a hajósokat és halászokat, akik szirénával üdvözölték. Megáldotta Fatimában a VI. Pál lelkipásztori központot, majd a szellemi fogyatékosoknak szánt ,;irgalmasság háza“ alapkövét, amely az ő nevét fogja viselni. Programon kívül fölkereste a Szent Antal templomot, szentté avatásának 750. évfordulója alkalmából. — A lelkesedés magas hullámokat vert. Sokszázezres, milliós tömegek a miséken, az utak

66