Szolgálat 54. (1982)
Az egyház szava - Az Egyház küldetésének kegyelemhordozó kovászai (Olasz püspöki kar)
kiválasztott és előmozdított társulások“: ezek az egyházi tekintély megítélése szerint különleges értéket képviselnek az Egyház javára nézve (15). I. Szabad, nem kifejezetten elismert társulások 16. Ezek a társulási jog gyakorlásának elemi, minden hivő esetében elismert formáját képviselik. Bár a hierarchia nem „ismerte el“ sajátosan és formálisan őket, jogos „apostoli kezdeményezések az Egyházban“. Tagjai szabadon és szolidárisán tevékenykednek olyan sajátos célok érdekében, amelyeket az Egyház rendje általában érvényeseknek tart. A lelkipásztori hatóság pedig — a szükséges megkülönböztetéssel, vagyis hogy mindig megállapíthatók legyenek bennük az egyháziasság irányelvei — biztosítja jogos önállóságuk terét, kezeskedik a valamennyi hívőnek felajánlott lelki segítségről és lelkipásztori támogatásról, úgy tekinti őket, mint az ajándékait túláradón osztogató Szentlélek éltető erejének megnyilvánulásait, és várja sajátos közreműködésüket az olasz egyház és az egyes részegyházak lelkipásztori programjában. Ehhez az elemi típusú társuláshoz nincs szükség különleges jóváhagyásra és felhatalmazásra. Amint az egyes híveknek, miközben keresztségük szellemében igazi keresztény életet törekszenek élni, nincs szükségük kereszténységük külön elismerésére, mert életük hirdeti őket annak, és míg az ellenkezőjéről nem tesznek tanúságot, annak is tartják őket, úgy van ezekkel a közösségekkel is. Amíg megvalósítják magukban az egyháziasság kritériumait, szabadon tevékenykedhetnek az Egyházban; sőt ha jól végzik dolgukat, kiérdemelhetik a püspök „dicséretét“ vagy „ajánlását“ is. Ha viszont elhomályosul az egyházi értékek iránti hűség, a püspök jelentőségteljes távolságba helyezkedhetik tőlük. Fájdalmas esetekben, amikor az egyházi közösség valamelyik elengedhetetlen eleme egyenesen megszűnik, a figyelmeztetés vagy megrovás világos szavát kell kimondania, ami óvatosságra inti a többi híveket, és ösztönzi az érdekelteket gondolkodásuk őszinte és tényleges megváltoztatására. És mindaddig, amíg nincsenek újból biztosítva az egyháziasság irányelvei, legyen rá gondja, hogy az ilyen társulást nem lehet többé igazi egyházi társulásnak tartani, következésképpen elveszíti jogát és szabadságát a keresztény közösségben. 17. Szólni kell itt „az egyházi hatósággal való kellő viszonyról“ a társulatok, mozgalmak és csoportok részéről. Azokról van itt szó, amelyeknek nem szükséges különös engedély vagy elismerés. Ez a „viszony“ szükséges, hogy e közösségek tevékenysége „kellő renddel beilleszkedjék az egész Egyház apostoli munkájába. Sót az egység azokkal, akiket a Szentlélek Isten Egyházának kormányzóivá tett, maga is lényeges eleme a keresztény apostolságnak.“ Ebből először is az következik, hogy a püspöknek tudnia kell ezeknek a társulatoknak, mozgalmaknak és csoportoknak a fennállásáról, kiértékelnie természetüket és célkitűzéseiket. A közösségek felelőseinek részéről ez azt a kötelességet jelenti, hogy be kell mutatkozniok a püspöknek, és el kell látniok mindazzal a tájékoztatással, ami a célnak megfelel. 60
