Szolgálat 54. (1982)

Tanulmányok - Sinkó Ferenc: A belső várkastély magyar kapusa

tóttá, elsősorban a maga egyéniségének átalakításában, de a rábízott noviclusok irányításában, a lelkigyakorlatait hallgató nővérek és világiak, gyónóinak vezetésében is, akik között nem egy püspök volt. Visszatükröződött mestereinek hatása az általa írt lelki könyvekben s a Papi Lelkiség hasábjain megjelent cikkeiben is. A nagyobbik Teréz legmagasabb szférák felé törő lendülete — ugyanakkor minden túlzástól és hamis hangtól irtózó valóságtisztelete, józansága, öniróniája és kritikája —, a kisebbik Teréz gyengéd és bizalmas kapcsolódása Jézus és Mária egyéniségéhez —ezek jellemzik saját írásait is. Már kármelita pályája elején kitűnő és máig nélkülözhetetlen monográfiát írt nagy eszményképéről: Szent Terézia és a kármeliták címmel. (Bp. 1921 Stephaneum.) Három lelki könyvet írt — mindegyik nevelői és lelkigyakorlatvezetői munkájában született és érlelődött meg: — Elmélkedések Jézus szenvedéséről (Keszthely, 1935), Elmélkedések a Boldogságos Szűz Máriáról (Keszthely, 1936), A belső várkastély kapuja (Pécs, 1944). A két első szulpiciánus módszerrel készült elmélkedéssorozat. Arra tanítja bennük olvasóit, hogyan lehet az evangéliumok egy-egy mondatának mély tartalmából meríteni, hogyan lehet a Szentírást gazdagító módon olvasni. Máriás elmélkedéseinek előszavában nyíltan be is vallja, hogy az evangéliumok mélyebb megértésére, átélésére akarja vezetni az elmélkedés után vágyakozó lelkeket. S nem utolsó sorban azért, hogy megóvja őket a szirupos hitbuzgalom tévelygéseitől. „Lisieux-i Kis Szent Teréz ismételten helyteleníti azt — írja elmélkedései bevezetőjében —, hogy a lelki írók és a hitszónokok minduntalan olyan vonásokat költenek rá a Szűzanyára, melyeknek a szentiratokban egyáltalán semmi nyomuk nincsen, sőt amelyek a kinyilatkoztatás forrásainak felfogásával nem egyeztethetők össze... A jelen elmélkedésben az volt a törekvés, megmaradni a szentírási és patrisztikus felfogásnál, s nem tenni a képhez semmi olyan vonást, melyet szigorú dogmatikai követeke- zetesség vagy archeológiái adat nem igazol.“ Ebben a szellemben bontja ki a Mária-ünnepeknek és a lorettói litánia invokációinak mélységeit és távlatait nyolcvanegy elmélkedésben. Harmadik írása, A belső várkastély kapuja, remekbe készült kis tankönyv a keresztény imádságról, annak mibenlétéről, válfajairól, olyan kérdésekben igazítva el használóját, mint: mi az elmélkedés, az együttlét imája, a kitartás imája, a szenvedés imája, a lobogó szeretet imája, az erénygyakorlat imája, a szenvedés imája, igen józan és megnyugtató válaszokat adva olyan problémákat illetően is, mint a szórakozottság, a testtartás, az aszkéta gőg, a hamis imádság és az ima meghallgatása.

Akár műveit és munkásságát, akár életét vesszük szemügyre, egyformán arra a tanulságra jutunk, hogy Szeghy Ernő azok közé a papi és emberi egyéniségek közé tartozik, akiknek jelentősége az idő múltával nem csökken, hanem nő. Modernnek, sőt egyre időszerűbbnek látjuk nemcsak fordításait, de saját művei nagy részét is. Élete, „megtérése“ pedig most is érvényes figyelmeztetés. A lépést a kényelmes-rangos „úri" kereszténységtől a jézusibb, a természet- feletti valóságot mélyebben átélő kereszténység felé megtenni olyan feladat, amely elől a mai hivő sem térhet ki.

51