Szolgálat 54. (1982)
Tanulmányok - Sinkó Ferenc: A belső várkastély magyar kapusa
Eger, Pest szerényebb fokon, de ugyanolyan erővel hat rá, mint Innsbruck, ahol olyan világhírű tekintélyek sora tanítja, mint Nilles, Hurter, Noldin, Michael. A sok tanulás, bár az imádságnak és az elmélkedésnek nem kedvezett, meghozta nála gyümölcseit lelkiekben is. Feltámadt benne az igény a komoly és elmélyedő lelkiélet iránt. Innsbruckban döbben rá először: milyen kölönc a magyar papság és szerzetesség életében a kényelem és a jólét — az úri élet — s mennyire fontos a lélek lendülete szempontjából a — szerzetesi szegénység fogadalma. A teljes tisztázódás persze nem egy pillanat alatt következett be az ő életében sem. Szeghy Ernőt sokáig tartotta bűvöletében, ha nem is a rendi karrier, — a tudományos pályafutás álma. A megismerés vágya olyan erős volt benne, hogy kitérők felé sodorta, amelyeken zátonyra futhatott volna rendi és tudományos pályája. A Monarchia tokiói követe, Ambró Béla nevelőt kért a rendtől gyermekei mellé. Öt ajánlotta neki Vajda apát. Szeghy Ernő nem tudott ellenállni a vágynak, hogy megismerje a Távolkelet romantikus hírű világát. Elvállalta a nevelős- ködést a tokiói követségen. Három esztendőt töltött Japánban. Bejárta nemcsak a szigetországot, hanem eljutott Sziámba is. Élményeinek és tanulmányainak irodalmi gyümölcse egy kis könyv: Buddhizmus és kereszténység, amely 1909-ben jelent meg a Szent Istvánnál. Nemcsak a címben jelzett kérdésben, de magát a buddhizmus lényegét tekintve is máig használható eligazítás a 80 oldalas tanulmány. Egyéb eredményei is voltak japáni tartózkodásának. Például az a felismerése is, hogy Japánba be kell vinni a jezsuitákat. Visszatérve, Rómában ez ügyben fel is kereste a Propaganda Kongregációt, hogy közölje meglátását. Először alsóbb hivatalnokok fölényesen leintették. Nem hátrált meg, a nagykövet segítségével a Kongregáció bíboros elnökétől kért kihallgatást. És megnyerte a bíboros rokonszenvét: azzal az érzéssel távozott, hogy az meghallgatta. „Isten ments attól — írja önéletrajzában —, hogy magamnak tudjam be érdemül, de tény az, hogy a Jézus Társasága hamarosan bevonult Japánba, s ott egyetemet nyitott.“ Magyarországra visszatérve tovább akart lépni az úton, amelyen elindult: a szerzetestanári pályán. A rend bajai gimnáziumában kezdte működését. Irodalmi munkásságát is itt kezdte meg a buddhizmusról szóló említett tanulmányával és első fordításával. Olaszból átültette Páter Berthe Jézus élete című művét. A Gondviselés azonban ismét közbeszólt; mégpedig — hirtelen és lobbanékony természetén keresztül, összeveszett felettesével, a helyettes igazgatóval. Egy év után áthelyezték. Vajda apát rokonszenve azonban a megérdemelt büntetést előléptetéssé változtatta: Pestre került a Bernardinumba főiskolai tanárnak. Legjobb úton volt, hogy jó rendi nevelővé váljék, s hogy szaktudományos munkája mellett kitűnő művészettörténésszé képezze magát. Ám az a bizonyos láthatatlan irányító erő újra csak kilendítette az útról, amelyen járni kívánt. Először is lelki vonatkozásban. 47
