Szolgálat 54. (1982)

Ki a te Istened?

KI A TE ISTENED?

Valószínűleg mindannyiunkkal megtörtént már, hogy eddig vallásosnak, hívőnek ismert barátunk vagy rokonunk súlyos megpróbáltatáson ment keresztül, és utána avval a kijelentéssel lepett meg: „Nem hiszek Istenben, mert ha van, akkor ezt nem engedhette volna meg!“ Eszébe sem jut, hogy inkább talán azt kellett volna mondania: >rNem ilyennek gondoltam Istent!“ ,Jíz én Isten-képemmel ez az esemény összeférhetetlen“ így tudatosulna, hogy az ő Isten-képe a szűkre szabott, ferde vagy gyerekes, s evvel már azt is be kellene vallania, hogy neki kell megváltozni, Isten-képén alakítani.

Ez a pár gondolat elvezet lelkiéletünk egyik legjelentősebb problémájához: Ki a mi Istenünk? Milyen az Isten-képünk? Jelen számunk erre a témára irányítja tekintetünket. Legtöbbünk számára nem Isten léte kérdéses. Alighanem minden ember el tudná őt fogadni, ha olyan lenne, mint amilyennek látni szeretné. De hogy Isten egészen más, és mégis énünk legmélyéről szól, hogy Fölsége alázatos imádást kíván meg, s ugyanakkor ö a Szeretet, — mindezt nehéz összehangolni, s tekintetünk gyakran szűkül csak egyik vagy másik pontra. Ha fölfedeztük valamelyik tulajdonságát, megállunk megpihenni; de mint minden szeretetkapcso- latban, Vele szemben is a megállás az elhidegülés kezdete. Isten megtiltotta, hogy a zsidók faragott képet csináljanak róla, mert a legtökéletesebb kísérlet is torz bálvány marad. Ugyanakkor az ember csak a Tévéi képes igazi kapcsolatba lépni. Bensejében, „lelki szeme“ előtt ki kell, hogy rajzolódjék a Megfoghatatlan, be kell, hogy töltse a Kifejezhetet- len arca.

„Az Isten-kép adja meg vallásosságunk színezetét, határozza meg érettségi fokát, alkotja személyt formáló erejét“ — írja tanulmányában Szentmártoni Mihály. A kép nem pusztán elméleti ismeret. Nem is „Isten önmagában“, hanem az ő konkrét megélése lelkűnkben, korunkban, vallásunkban. Ez a kép formálódik, alakul gyermekkorunktól fogva: kiteljesedhetik, azaz megközelítheti a Valóságot, elsatnyulhat, negatívvá válhat. Isten maga nem változik, jóllehet minden mozgás belőle ered, — számunkra azonban mindig megújuló és kimeríthetetlen Mélység, mert mi, a mi képünk, a mi hozzá való viszonyunk számtalan külső és belső tényező függvénye.

Jó tükör a különböző vallások Isten- és emberképe. Minden vallásban oly szorosan összefügg a kettőről vallott tanítás, hogy emberképéből következhetünk Isten-képére, és Istenről szóló állításaiból levonhatjuk, hogy mit és miért tart az ember legfőbb értékének. Albert Görres professzor, a müncheni egyetem orvoslélektani tanszékének vezetője, az

3