Szolgálat 54. (1982)
Tanulmányok - Szentmártoni Mihály: Isten-képünk kialakulása
Érdekes végigkísérni a történelem folyamán, mennyi különféle Isten-kép mozgatta a hitéletet. Volt korszak, amikor az emberek tudatában a mindenható Isten képe került előtérbe. Az embereket hirtelen megragadta az a tudat, hogy Isten mindenek ura. Ennek az élménynek erejében indultak el a keresztény hithirdetők kalandos útjaikra, hogy elvigyék Isten uralmát a föld legeldugottabb vidékeire is. Aztán volt időszak, amikor az emberek az igazságos Isten arcát látták. Gondoljunk csak az első ezred végére, mikor ez az Isten-kép mai szemmel nézve emberfeletti és embertelen vezeklésekre, önsanyargatásra ihlette az embereket. Vagy gondoljunk a középkorra, amikor hatalmas lendülettel megindult a keresztény oktatás. Úgy tűnik, ennek a nemzedéknek tudatában az isteni bölcsesség került előtérbe és ez ihlette őket. Az Isten-képnek van egy külső, nevelés és fejlődés útján kialakult eleme, és van egy kinyilatkoztatott, kegyelmi úton „betört“ eleme. Mi elmélkedésünkben az elsővel, vagyis a fejlődés során kialakult Isten-kép dinamizmusával foglalkozunk. A kinyilatkoztatott Isten-képről itt csak annyit, hogy érdekes reakciókra készteti az embert. (A két elem a konkrét életben természetesen elválaszthatatlan.) Az új Isten-kép felfedezése (= betörése az életbe) először bizonyos fokig védekező magatartást idéz elő. Az ember mintegy visszahőköl az új, nem várt, meglepő ismeret előtt. Klasszikus példaként megemlíthetjük Mózest a csipkebokor élményekor. Vagy Mária megrettenését, mikor az angyali üdvözletkor Isten másképp lép be életébe, mint ahogyan ő elképzelni is tudta volna. Ha a klasszikus „tremendum et fascinosum“ formulával élünk, akkor ez a „tremendum“ momentuma. Az Isten-kép azonban ellenállhatatlanul vonz is — fascinosum. Az ember közeledik, „hogy lássa, miért nem ég el a csipkebokor“, párbeszédet kezd vele, mint Mária az angyallal: Hogyan lehetséges az, amit ez az Isten-kép tőle megkövetel? A lelki életben állandóan tapasztaljuk az Isten-kép dinamizmusának ezt a kettős mozzanatát. Elmélkedésünk további részében azonban a nevelés és fejlődés során kialakult Isten-képről szeretnénk elmondani néhány valláspszichológiai ismeretet abban a hitben, hogy képesek előbbre vinni személyes vallásosságunkat. Külön szeretnénk kitérni az Isten-kép esetleges elferdüléseire, amelyek, sajnos, elég gyakori jelenségek. Az Isten-kép kialakulása Az Isten-kép fejlődésében két tényező játszik fontos szerepet: egy érzelmi és egy kognitív (értelmi). Az Isten-kép fejlődésének érzelmi mozzanatára s! Freud hívta fel a figyelmünket. Szerinte az Isten-kép lényegében kivetített apa-kép. Ezért: kinek milyen apja volt, olyan lesz Istene is. Tény, hogy nincs velünk született Istenkép, hanem tanulás útján sajátítjuk el. A korai tanulás fő mechanizmusa pedig 30
