Szolgálat 54. (1982)
Halottaink - Dr. Lukács István SDB (Confratres)
Hét gyermeket nevelt fel. Mindegyik egyházi gimnáziumot végzett, ez neki és feleségének rendkívüli anyagi megterhelést jelentett, de vállalták, mert mindketten a legfontosabbnak a gyerekek vallásos nevelését tartották. Mély volt Istenbe vetett hite, soha a legnehezebb helyzetben sem hagyta el optimizmusa, örömmel adta mind az öt lányát görög katolikus papnövendékhez, egyik fia már felszentelt pap, másik pedig papnövendék. Temetését a putnoki római szertartású katolikus templomban dr. Keresztes Szilárd segédpüspök végezte több pappal együtt. Itt élte az elhunyt nyugdíjas éveit. Püspök Atya beszédében kiemelte, hogy „az isteni kegyelem, amely az erőtleneket erősekké teszi“ — ahogy papszentelési szertartásunkban imádkozza a szentelő püspök — Mihály testvért is erőssé tette, s így akadályt nem ismerve, tele energiával megvívta az élet harcát, küzdött családjáért, fáradhatatlan volt híveiért. De az isteni kegyelem élete alkonyán gyengévé is tette, ezt az energiával teli embert évekig ágyhoz kötötte, és aki sokakról gondoskodott, maga is gondviselésre szorult. Hűséges hitvestársa türelmes szeretettel gondozta. Bízvást reméljük, hogy paptársunk, aki engedte, hogy az isteni kegyelem átjárja és közreműködött a kegyelemmel, részese már Isten örök szeretetének. Confrater DR. LUKÁCS ISTVÁN SDB (1916—1982) Szeretett testvérünk és munkatársunk 1916. jan. 31-én született. Még gimnazista korában belépett a szalézi rendbe. 1941-ben Péliföld-Szentkereszten szentelték pappá. Közben a rend nevelőintézeteiben teljesített szolgálatot: Gyulán, Esztergomtáborban, Újpesten és Nyergesújfalun. A Pázmány Péter tudományegyetemen magyar, történelem és művészettörténet tanári szakot végzett, az utóbbiból doktori fokozatot is szerzett. 1946-ban meghívást kapott a bölcsészkar irodalomtörténeti tanszékére mint tanársegéd. Majd a nyergesújfalui gimnáziumban működött rendes tanárként 1948-ig. 1950-ig a rendi gimnázium tanulmányi vezetője, 1950-től 56-ig a szentendrei, 1956-tól pedig az esztergomi ferences gimnázium tanára volt. Több mint két évtizeden át a katolikus középiskolák magyar szakfelügyelőjeként is tevékenykedett. Nagyműveltségű, rendkívüli szakmai tudással rendelkező tanár, vérbeli pedagógus volt. Lelkiismeretes munkája, igényessége, humánuma tanítványai nagyrabecsülését, tiszteletét és háláját érdemelte ki. Széleskörű tudását a tanári munkán túl mint író is kamatoztatta. Értékes könyveket írt, az Új Ember c. katolikus hetilapban rendszeresen jelentek meg cikkei, hosszú időn át dolgozott a lap munkatársaként. Hirtelen távozásával az esztergomi ferences iskola oktató-nevelő munkáját roppant veszteség érte. Gyertyaszentelő Boldogasszony napján mutattuk be érte az engesztelő koncelebrációs szentmisét az esztergomi ferences templomban, s ugyanaznap délután temettük az esztergomi szentgyörgymezői temetőben. Confratres 104
