Szolgálat 54. (1982)
Halottaink - P. Németh József SJ (Confrater) - P. Palánkay Tibor SJ (Confratres)
helyen szenvedő lelkekért, hazája üdvösségéért, családtagjaiért, papi és szerzetesi hivatásokért. Vallásossága mindig eleven és mély volt. Kérte és megkapta az engedélyt, hogy letehesse a negyedik fogadalmat, a stabilitásét (helyben maradásét); úgy tekintette ezt, hogy vele jobban Istennek szentelte magát, s ebből az alkalomból megkettőzte buzgóságát és nagylelkűségét. Akik közelről ismerték, tudják, milyen mélységekig ért el. Az utolsó időkben mindannyian szántuk; halála megváltás volt. Isten bizonyára örömmel fogadta jó és hü szolgáját.“ A fatlmai Miasszonyunkról nevezett marista kollégium P. NÉMETH JÓZSEF SJ (1912—1981) Paténára tette életét: .Fogadd, Uram!* Ez a „Suscipe“ jellemezte egész életét. Szerénysége vetekedett tudásával. „Hobbyja“ volt a belemerülés a szentirástudo- mányba, az eredeti szövegek megismerésébe. Viszont ezt igyekezett átadni mindazoknak, akik kapcsolatba kerültek vele. Életformája sem volt emberileg kívánatos. Egészségileg évtizedeken át viselte szívének nehézségeit, hetenként egy-két napot feküdnie kellett, vízhajtással 4—5 liter vizet leadni; lábai olyanok voltak, mint a csúnya tüskék, fehérek, sárgák, 'kékek, pirosak. Éveken át a pannonhalmi gimnáziumban tanította az orosz nyelvet. A perjel is tanítványa volt. ő búcsúztatta és temette el szép megemlékezéssel, sok bencés kíséretében. P. Németh ugyan arra gondolt, hogy Székesfehérvárott fog nyugodni paptestvére és édesanyja mellett a családi kriptában, de a közösség, az elöljáróság döntése Pannonhalmát jelölte ki számára, ahol közel hatvan rendtársa nyugszik a temetőben. A bencés rend saját halottjának tekintette. Temetés után következett egy megható konoelebrációs szentmise, mintegy tíz atya közreműködésével. Volt tanítványai közül is többen Jöttek el mind a temetésre, mind a szentmisére. Budapesten a Kun utcai Szent Rita kápolnában és a Jézus Szíve templomban is mutattak be érte szentmisét. 1981. nov. 21-én halt meg, papságának 41., szerzetességének 51. évében. Confrater P. PALANKAY (GAUSZ) TIBOR SJ (1907—1982) Sokgyermekes, derék katolikus családból született 1907. ápr. 11-én a Duna menti Palánkén (jelenleg Jugoszlávia). Apja elemi iskolai igazgató volt. Egyik lánytestvéréből kalocsai iskolanővér lett, a többiek a világban éltek példás életet. A Jézustársaságától vezetett kalocsai gimnáziumban kapott kedvet a jezsuita élethez, és jelentkezett a rendbe. A noviciátus után befejezte gimnáziumi tanulmányait, és leérettségizett. További tanulmányait Budapesten és Szegeden végezte, teológián egy évig Innsbruckban is volt. Csendes, értelmes, jó növendék volt. Kalocsán a Stephaneum konviktus- ban egy Ideig a zeneprefektus szerepét töltötte be. Rá volt bízva a diákok „kisboltja* is, ahol kisebb dolgokat vásárolhattak. Már akkor szívesen foglalkozott a gyerekekkel, beszélgetett velük, azért társai elnevezték „zugspirituálisnak“. így ragadt rajta a „Spiri* becenév. 1937. jún. 24-én szentelték pappá, nem sokkal a második világháború kitörése előtt. Ennek során 1943-ban a frontot is megjárta. 99
