Szolgálat 53. (1982)
Eszmék és események - Magyar nővérek a nagyvilágban
nak, olvasnak a nap folyamán. Türelmesek. Ajkukról panaszszót még nem hallottam. Egy köhajításnyira laknak anastációi házunktól. Ha nehéz valami, hozzájuk megyek. Mindig erőt kapok. Várnak karácsony szent napján is. Ha Isten segít, akkor is elviszem nekik Jézust, a Nagy Királyt egy kicsi ostyában. — Egy másik szegény betegünket süket ura ápolja, gondozza szeretettel. Hilária nővér, a szegények gondozója, összecsomagolt számukra mindent, ami jó: rizst, babot, olajat, cukrot stb. Fehér térítőt az asztalra. Két hónapnál is tovább elég lesz nekik. Kipakoltunk. Azok a ragyogó arcok, csillogó szemek úgy sugároztak ránk, mintha a mennyország tündökölt volna felénk. — Ha messzebb megyünk látogatni betegeket, mindig Éliás bácsi visz el autón. Egyszer megkérdeztem, honnan veszi a pénzt benzinre? Itt igen drága. Felelte: „A jó Isten mindig megsegít. Nem hiányzik semmim." Dolgozó ember. Igazi apostol. A betegek „arany- ember" címet adtak neki. Brialmont, Franciao.: A szigetelő munkások, akiket nov. 1-re vártunk, karácsony előtt nyolc nappal érkeztek meg. Azt számítottuk, karácsonyra már visszatérhetünk régi helyünkre, de csak álom maradt. A szemlélődő élet sokkal mozgalmasabb, mintsem kívülről gondolják. Ha a munkások bevégezték, rám vár a festés. Amit házilag meg tudunk tenni, azt megtesszük, még ha lassabban is (mert kevesebb a munkaidő), de alaposan. Egy kolostor évek hosszú során épül-szépül. Húsz év óta, mióta itt vagyunk, nagyon sokat változott, de rengeteget dolgoztunk is rajta. Három év óta az ablakokon dolgozunk. Ez olyan munka, hogy nem lehetne megfizetni. A levehető ablakszárnyat műhelybe viszik, leégetik a régi festést, kiszedik az üveget, megtisztítják a régi gittől (mert már átengedte a vizet), újra gittelik, utána újra festik az egészet. Amíg az ablakszárny műhelyben van, egy hatalmas deszka helyettesíti. Az én munkaköröm az „akrobata" rész. Az ablakok felső része nem szedhető le. Ezeket helyszínen kell csinálni, kívül-belül. Ehhez van egy különleges létrám, amivel az ablakon kívül „lebegek", két emelet magasságban. Aki alulról néz vagy messziről, eláll a lélegzete, pedig teljes biztonságban vagyok. Persze minden mozdulatomat jól kell irányítani. Eddig 80 egynéhány ablakot csináltam már így meg, kb. húsz vár még rám. Nemcsak kézi munka, de egyben szemlélődő is, mert elsősorban egyedül vagyok, másrészt minden fölött vagyok, harmadsorban a vidék gyönyörű. Nagy az Isten-közelség, könnyen megy az elmélkedés, még ha a kezem foglalt is. Ennyit a munkakörömről. Salvert, Franciao.: Mi iskolában tanítunk, a környéken hittant adunk, betegeket ápolunk és öregeket 70—101 év között. Vannak összejövetelek, közös imák. Az isteni kertész a Gyöngyös mellől ide ültetett az Auxances völgyébe. Imádkozzék értem, hogy ha értem jön, virágozva találjon. — Vasárnap volt nálunk és itt misézett a Püspök Úr. Díszebéddel fogadtuk, az ebéd alatt két nővérrel együtt játszott gitáron — mesterien játszik —, mi pedig énekeltünk: „Énekeljük közös örömünk, — Monseigneur itt van: köszöntünk!" stb. Úgy volt köztünk, mint egy családapa, nagyon jól éreztük magunkat. Ugyanonnan: Én megvagyok öregesen, munkám mindig egy: a templom gondozásában 29. évet kezdem, temetőnk gondozása 34 éve, meg a virágok. Templomunkban csak vasárnap használjuk a fűtést, egész héten kevés a látogatója. Sok virágot tettem az oltár köré, és ahányszor én mint az Úr szolgálóleánya bemegyek, e fohászt mondom: „Kedves virágaim, áldjuk, imádjuk, dicsőítsük a mi Teremtönket, Istenünket, Megváltónkat!" így kissé megvigasztalódom az elhagyatott Jézus miatt az Oltáriszentségben. Loango, Afrika 1979—Párizs 1981: Vizitációs zárdánk francia alapítás, 1966-tól, én vagyok az egyetlen magyar. Heten vagyunk európaiak és öt bennszülött csatlakozott hozzánk, Klauzúrás nővérek lévén, külső apostolkodásunk nincs. De zárdánk ajtaja nyitva áll mindazok számára, akik egy kis lelki összeszedettség után vágyakoznak. Különösen a vakáció alatt a különféle szerzetek nővérei szívesen jönnek, hisz a város zajától távol, a tenger partján csendet és testi-lelki felfrissülést találnak. Nekünk pedig e találkozások megengedik, hogy a helyi egyház problémáit megismerjük, és imáinkkal a sáncon dolgozókat segítsük. A városi fiatalok is gyakran jönnek egy-egy napi lelki frissítőre. Megélhetésünket a baromfiállomány biztosítja. Tojáshozamra dolgozunk. De hogy a lakossággal is kapcsolatban legyünk, van egy kis betegkezelőnk, ahol naponta 30—40 beteget látunk el orvossággal és jótanáccsal. Nagy vigasztalásunk, hogy mióta 86
