Szolgálat 53. (1982)
Eszmék és események - Két magyar katolikus író halálára (R.)
zás és tövissel való megkoronázás, Jézus felveszi keresztjét, elesik a kereszt alatt, Cyrenei Simon segít Jézusnak, a jeruzsálemi asszonyok, Jézust levetkőztetik és keresztre feszítik, a jobb lator, Mária és szent János a keresztfa alatt, Krisztus halála és eltemetése, ezután jön az utolsó, a 14.: Jézus Krisztus feltámadása. Egyik fő változás az, hogy Jézusnak a kereszt alatt való elesése itt csak egyszer szerepel, mert ennek az eseménynek nincsen teljes bibliai bizonyítéka. De a hagyományos három helyett ezt az egyet meghagyták. A másik pedig az, hogy a végső állomás Jézus feltámadását ünnepli. A kongregációs válasz kifejezetten nem beszél az egyes állomások elmélkedéseinek forrásáról, de minden kétség nélkül az evangéliumi szenvedés- és feltámadástörténet az, ami legjobban megfelel. A keresztúti ájtatosság régi formájában is liturgikus szellemű vallásgyakorlat volt, mert megváltásunk egyik szent eseményének, Krisztus Urunk kínszenvedésének a tisztelete volt a főtárgya. így nem volt túl nehéz a liturgikus megújulás követelményeihez hozzáigazítani. Kiváló ájtatosság, kellő módon való végzése csak nagy lelki hasznára lehet a keresztény lelkiséget élő hívőknek. Mihályi Gilbert KÉT MAGYAR KATOLIKUS ÍRÓ HALÁLÁRA Ijjas Antal 1980. okt. 21-én hunyt el Budapesten. Felesége ápolta önfeláldo- zóan az utolsó évek súlyos betegségében. 1906-ban született Szentgotthárdon. A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett. Egyetemet történelem- földrajz—olasz szakon végzett, nagy élmény volt számára több olaszországi tanulmányútja. A szépirodalom, a történelem és az Egyház maradt mindvégig életének hármas nagy csillagzata, ö maga legszívesebben amolyan Daniel- Rops-féle laikus egyháztörténésznek tekintette magát. 1929-től jelentek meg regényei, elbeszélései, cikkei, nem utolsó sorban a katolikus lapokban, amelyek közül nem egynek szerkesztője és főmunkatársa volt. Sajátos veretű, drámai izzású nagy történelmi novelláit sokan olvasták szívesen. 1961-ben jelent meg utolsó novellás kötete: A látogató. Egyháztörténeti munkásságának állomásai: a Bangha Bélával kiadott nyolc kötet, a „Húsz évszázad viharában", a két kiadásban megjelent Szentek élete, az ugyancsak két kötetes „Jézus története" és az „Egy igaz ember", XXIII. János pápa életrajza. Legutóbb „Szent Péter pápasága“ c. munkáján dolgozott. Fordított német, olasz, görög és latin nyelvből. Fordításai közül kiemelkednek a Gertrud von Le Fort-regények. Egy életen át hűséggel, lobogó lendülettel szolgálta Isten országát, amelybe most - hisz- szük - bebocsátást nyert. Boros László minden elmondott és leírt szavával az „úton lévők" segítője akart lenni — írja róla rendtársa, Josef Stierli, szintén jeles lelkiségi író. Nyugtalan, érzékeny, kereső lélek maga is; élete visszatekintve mégis megnyugtató 82
