Szolgálat 53. (1982)
Az egyház szava - Johannes Tauler: Krisztus misztikus Teste
tás; ez olyasmi, amivel nektek nem kell tovább törődnötök. De nekünk közönséges keresztényeknek nagy gondunknak kell lennie arra, hogy kitaláljuk, melyik az a munka, amire Urunk bennünket hívott, mi a kegyelem, amit nekünk készített. Mert minden mesterség vagy munka, bármilyen kicsi is, kegyelem, és ugyanaz a lélek hozza létre valamennyit az emberiség használatára és javára. Vegyük először a legszerényebb feladatokat. Az egyik fonni tud, a másik cipőt csinálni; egyesek jók ilyen gyakorlati dolgokra, mások nem. Mindez az adomány Istentől való, az Ö Lelke hozza létre bennünk. Higgyetek nekem: ha egy közösség tagja lennék, nem pedig pap, igen büszke lennék rá, ha tudnék cipőt csinálni. Próbálnám jobban megcsinálni, mint bárki más, és örülnék, hogy kezem munkájával keresem meg a kenyerem. Kedves gyermekeim, a láb vagy a kéz ne akarjon szem lenni. Mindenkinek sajátos munkáját kell végeznie, amit Isten bízott rá, bármilyen közönséges legyen is; nem mindenki tudná, hogyan kell ezt csinálni. Minden nővérünknek megvan a maga dolga. Egyesek gyönyörűen tudnak énekelni, ők a zsolozsmáért felelősek. Isten Lelke ezt a munkát bízta rájuk. Szent Ágoston mondta: „Isten változatlan, isteni és egyszerű lény, mégis Ö az oka minden sokféleségnek. Ö mindenben minden, mindenben egy és az egyben minden.“ Nincs olyan kicsiny, apró feladat, olyan szerény, házias mesterség, ami ne lenne Isten adománya, különös kegyelme. Mindenki tegye meg felebarátjáért, amit felebarátja nem tud olyan jól csinálni, mint ő, és ezen a módon, mások iránti szeretetével hálát ad Istennek kegyelmeiért. Légy bizonyos ebben: ha nem vagyunk hasznosak, használhatók és segítőkészek felebarátunk iránt, sokért kell majd felelnünk Isten előtt. Az Evangélium azt mondja, hogy mindenkinek számot kell adnia sáfárkodásáról. Mindegyikünknek kötelessége a tőle telhető legjobban visszafizetni, amit Istentől kapott, mivel Isten mások javára adta. Mi az a sok morgolódás, miért panaszolja mindenki, hogy munkája hátráltatja? Isten adta neki ezt a munkát, Isten pedig nem hátráltat senkit. Munkánk sohasem fogja megzavarni lelkiismeretünket, ha Isten lelke ihleti bennünk a munkát. Békét kell hoznia nekünk, nem zavart. Kedves gyermekem, látnod kell, hogy ha ilyesmi zavarja meg békédet, akkor nem a munka a zavar oka, hanem a rendetlen mód, ahogyan csinálod. Ha úgy végezted munkádat, ahogyan köny- nyen tudnád és végezned is kellene, egyik szemeddel csakis Istenen és önmagaddal mit sem gondolva, akkor nem aggasztana, hogy tessél másnak, attól sem félnél, hogy nem tetszel valakinek, nem kérdeznéd, hasznos vagy kelle- mes-e munkád, mert semmit sem keresnél benne, csak Isten dicsőségét. Minden munkádat csakis Istenért végeznéd. Ha így tettél, semmi érzelmi kiborulásnak vagy lelkiismereti válságnak nem lehet helye benned. Minden hívőnek szégyellnie kellene, ha olyan rendetlen módon végzi munkáját, és olyan kevés szívtisztasággal, hogy az emberek hallják, hogy gonddal tölti el; mert ez megmutatja, hogy nem Istenben, nem tiszta és igaz szándékkal tette. Nem Isten iránti őszinte és tiszta szeretetből és mások javára. Ha szívből meg vagy elégedve a munkával, ami jutott neked, jele annak magad és mások számára, hogy egyedül Istenért teszed. Urunk nem azért tett szemrehányást 74
