Szolgálat 53. (1982)

Az egyház szava - Kelj fel és járj! (Francia püspökök)

12. Gyűrjük le félénkségünket, merjük kifejezni gondolatainkat. A legkülön­félébb eszmék kavarognak körülöttünk; elgondolhatatlan, hogy némák marad­junk. Ebben a forrongásban a keresztényeknek, a keresztény közösségeknek gyökeresen meg kell változtatniok szokásaikat. Keresztény, juttasd nyíltan ki­fejezésre keresztényi mivoltodat, érvényesítsd életfelfogásodat, járulj hozzá az élet, a szerelem, a munka, a szenvedés, a halál értelmessé tételéhez. Ott, ahol vagy, adj számot mély reményedről. Keress új életmódokat, amelyek kevésbé támadó és erősebben szolidáris jellegűek. Legyen mindenki mindenkinek testvére 13. Mindenütt a világon vannak, akik teljesen elkötelezik magukat egy jobb világért. Nem nyugszanak bele az igazságtalanságba. Az egész Egyházzal együtt álljunk oldalukra ebben az állandóan újra kezdődő küzdelemben. Isten mindig előszeretettel van azok iránt, akiket az élet legjobban kifosztott. Megengedhetet­len, hogy minden nap 5 milliárd frankot költsenek a világ fegyverkezésére, mi­közben 800 millió lakosának nincs mit ennie. Még ha nem is nagyon látjuk egye­lőre, hogyan változhatna meg ez, dolgozzunk rajta mindazokkal, akik ebben az értelemben munkálkodnak. A toulouse-i szimpozionon és a lourdes-i kongresz- szuson múlt júliusban elhangzott ez a felszólítás. 14. Tudjuk, hogy Franciaország katolikusai már adakoznak, hogy segítsék a harmadik világ országait, akár a missziók, akár a nemzetközi szervek útján. További erőfeszítésre hívunk fel benneteket. Elhatározhatjuk, hogy mindegyi­künk és minden közösségünk bevételének 1 %-át a harmadik világ javára for­dítja. A püspökkari ülés így tett saját költségvetésével. Szolidaritásunk meg­nyilvánulásaival a holnapi igazságosságnak vágunk utat. 15. Nézzünk körül. Európai szomszédainkkal egyre-másra találkozunk. A távoli népek közelivé lettek számunkra bevándorolt munkásaik, minden fajtához tartozó diákjaik, politikai menekültjeik révén. Ezek a különböző kultúrájú, kü­lönféle vallású, hivő vagy nemhivő emberek mind gazdagítanak bennünket kér­déseikkel. Életünkbe beleviszik ezt a sokféle kultúrából és vallásból álló világot. A máshonnan érkezettek feltárják előttünk a vendégszeretet és a mélyebb hit lehetőségeit, már nem idegenek számunkra. Velük válunk egyetemesen test­vérekké. Csodálkozzunk 16. Ha kihívás ér hitünket illetőleg, ne féljünk világosabban és álszemérem nélkül megvallani. Akik tőlünk mentek az Egyház vagy a harmadik világ fejlő­désének szolgálatára mint misszionárius papok, szerzetesek és szerzetesnők és világi önkéntesek, közösségbe hoznak más egyházakkal. Ennek a megmoz­dulásnak folytatódnia kell. Viszonzásként más országok megkereszteltjei fognak eljönni hozzánk, és jelenlétük majd megszabadít bennünket attól, hogy túl­ságosan csak a saját országunkkal törődjünk. 17. Ne feledkezzünk meg a közelmúlt eukarisztikus kongresszusról. Robbanó erejű jele volt ennek az egyetemes Egyháznak. Egységes lendülettel fejezte ki a földi munkát és az ünnepi gyülekezetét, az imát és a cselekvést, a különböző­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom