Szolgálat 53. (1982)
Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A püspöki szinódus a családról
b) Fogamzásgátlás, népszaporulat és a fejlődő világ segítése Ezzel a második gondolati irányt érintettük, amely meghatározta a „Humanae Vitae“ kérdéseinek vitáját. Ez is a hármadik világ püspökeitől származott, akik szembeszegülnek a birtoklás kultúrája világot átfogó igényével, és az imperializmus új, sokkal brutálisabb alakját látják benne. Konkréten azt jelenti ez, hogy a fejlődési segély messzemenően a fogamzásgátló programok feltételéhez van kötve, és csak megfelelő programok elfogadását követi. A püspökök rámutattak, hogy ezekre a rendszabályokra milliárdos összegeket költenek, úgyhogy a „fejlődés“ elsődlegesen és legközelebbről pontosan az élet visszafejlesztéseként jelenik meg. Nyugaton az ilyen eljárás „szükséges voltát“ mindenkivel be lehet láttatni demográfiai érvek segítségével. Arthur McCormack amerikai teológus a szinódus előtt még egyszer előadott ilyen megfontolásokat, amelyeket világszerte elterjedt tanulmánya tartalmaz (németül: Herder-Korrespondenz 1980, 9/455—462), és a szinódus peremén erőteljesen tovább képviselte őket. A fejlődő országok felé gyakorlandó első jótétemény az legyen, hogy mindenekelőtt emberfölöslegüktől szabadítjuk meg őket, hogy azután eljuttathassuk hozzájuk a birtoklás rendezett kultúrájának áldásait. A NSZK családügyi minisztere, Antje Huber asszony, helyesnek vélte, hogy a szinódus után (szövegeinek ismerete nélkül) mintegy magas őrhelyéről korholja a püspökök hátramaradottságát, és dicsőítse a fogamzásgátlás elengedhetetlen áldását, mint a haladás első feltételét. A harmadik világ püspökei másképpen látják a dolgot, éspedig különféle okokból. Mindenekelőtt: a nyugaton alkalmazott fogamzásgátló kényszer (mint minden továbbinak feltétele) egyszerűen kényszer, tehát olyan eszköz, amely ellentmond a nemzetek és kultúrák egymás iránti tiszteletének. Sürgetésükre a propozíciók végső formájába még a „fogalmazásgátlási terror“ kifejezést is fölvették. Amellett a harmadik világ szempontjából nem mellőzhető a gyanú, hogy ennek a fogamzásgátlásra irányuló nyomásnak legmélyebb oka az ipari államok vagyonának védelme a harmadik világbeli örökösök nemkívánatos serege elől. Félnek tőlük, mint saját vagyoni helyzetük fenyegetőitől, attól tartanak, hogy nem élvezhetik tovább korlátlanul e világ javait. A nyugat látszólag oly emberbaráti indokai mögül a harmadik világ országainak szemébe tűnik a kapzsiság civilizációjának fintora, mint sokkal hitelesebb indok. És ki vitathatná, hogy mi mindenekelőtt vagyonunk mennyiségét akarjuk védeni, azért lettünk annyira ellenségei az életnek? Itt világossá vált, hogy a fejlődési segély egész elgondolását felül kel! vizsgálni. Ennek egyik olyan alapos ismerője, mint a CELAM jelenlegi elnöke, Lopez Trujillo medellini érsek, kifejezetten bírálta is az Észak—Dél bizottság tudósítását (Willy Brandt) és alapgondolatait. Idáig talán az a benyomás jöhetett létre, hogy a fogamzásgátló programok elhárítása mégis csak túlnyomóan ideológiai (az imperializmustól való félelem) és emocionális (élet a vagyon ellenében) alapú. De ha a további kifogásokat is szemügyre vesszük, akkor fölismerjük, hogy egyáltalán nem ideológiáról vagy 43
