Szolgálat 53. (1982)
Tanulmányok - Joseph Ratzinger: A püspöki szinódus a családról
adódik részletesebb tárgyalására, úgyhogy itt rövid lehetek. A szinódus mindenekelőtt rámutat szövegében az ószövetségi teremtéstörténetre, amint nagyszerűen ábrázolja férfi és nő egyenlő emberméltóságát, továbbá ennek a kezdetnek elmélyítésére az Újszövetségben. Azután taglalja a jelenlegi fejlődést, és itt a munka új teológiáját kívánja, amelynek ismét érvényesítenie kellene az anyai tevékenység és a családban végzett munka lenézésével szemben e hivatás emberi rangját társadalmunkban. Majd igényli, hogy a nőnek a férfivel egyformán álljanak nyitva a nyilvános hivatások; de hozzáteszi: a társadalmat úgy kell berendezni, hogy ne váljék kényszerré a férfi és asszony kereső foglalkozása, hanem maradjon szabad a döntés az anyai hivatás javára is. Azonkívül el kell kerülni azt a benyomást, mintha a nő függetlenebbé válna a hivatásbeli munkával, mint a család iránti szeretettel. „Ez természetesen megkívánja, hogy a férfiak áhítatosan tiszteljék hitvesük méltóságát és szeressék őt." Az egyház — folytatja a szinódusi szöveg — mozdítsa elő a nemeknek saját életükben megvalósuló egyenlőségét jogok és személyi méltóság terén, tiszteletben tartva közben férfi és nő különböző hivatását. Ez javára válik mindenkinek, a családban, az egyházban és a társadalomban. Végül a szinódus bírálóan állást foglal a nő sokféle diszkriminációja ellen, amint ez a pornográfiában és a prostitúcióban történik, de úgy is, ahogyan az özvegynek, az egyedül nevelő anyának, az egyedülálló dolgozó nőnek gyakori osztályrésze. 5. Keresztény házasság és nemkeresztény kultúra Igen terjedelmes vita alkotja a második rész következő fejezetének alapját, amely a nemkeresztény kultúrák hagyományainak fölvételével foglalkozik a keresztény házasságkötésbe. Ez a téma különösen az afrikai, de az indiai püspököket is érdekelte. A régi afrikai és ázsiai kultúrák mély életfilozófiájának éppúgy sok mondanivalója van számunkra, mint vallásos és társadalmi házasság- és családelképzelésüknek. Csalódnék, aki azt hinné, hogy itt csak más vidékek kérdéseiről van szó, nekünk semmi közünk hozzá. Nézetem szerint éppen egy olyan önmagában elbizonytalanodott, a központi emberi hagyományoktól majdnem egészen elszakadt civilizációnak, mint a mienk, lehet és kell ilyen kultúráktól tanulnia. Bennük — ha néha eltorzulva és egyoldalúan is — ősi tudás rejlik az emberi dolgokról, amit mi elvesztettünk. De ezt a már amúgyis túl hosszúra nyúló levelet teljesen szétfeszítené, ha itt csak a fő gondolatra is rá akarnék mutatni, ami a szinódusi munka e részének tárgya volt. 6. Vegyesházasság így rátérek a következő témára: a vegyesházasságra. Ezzel zárul a szinódusi dokumentum második része. A helyzet e téren alapjaiban különböző a világon, így nem csodálhatjuk, hogy a kívánságok is igen eltérők voltak. Japánban a vegyesházasság a misszió legfontosabb esélyének tűnik; azonkívül ott és sok más, csekély keresztény kisebbséggel rendelkező országban a legtöbb kereszténynek egyszerűen nincs másféle házasságra lehetősége, tehát ez nem kivétel, 40
