Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Chilla Raymond: „Testemmel tisztellek“

vett észre magán a petetermeléstől függő ingadozást a szexuális válaszadás terén; a többinél volt ugyan hullámhegy és völgy, az egyiknél az ovuláció előtt, a másiknál az ovuláció után különféle időközökre szétszórva, de a válaszadás készsége pontosan az ovuláció idején volt leggyengébb.

Másik példa az emberi és állati szexualitás közötti különbségre. Egy freudi alapon álló pszichiáter azt veti Masters és Johnson szexológusok szemére, akik 382 férfi és 312 nő 10 000 orgazmusát figyelték meg gyógyítás és tanulmányozás céljából, hogy az orgazmust összetévesztik az emberi kielégüléssel. Amit leírnak, az 10 000 test reakciója, mintha nem értő és érző személyek volnának. Jelentésük „nemi tevékenységünkben nem ismer el személyeknek minket. Szexuális énünket, szexuális öntudatunkat semmibe veszi, és csak a biológiai és mechanikai működés marad meg ... Mert az igazi nemi kielégülés személyes tudat egy egyedülálló személyes kapcsolatról, amely átöleli az egész személyt“. „Aki nem szereti saját magát, nem képes mást szeretni. Az Én és a Te lesüllyed két tárgy találkozásának a színvonalára, és a tárgyak énjükön kívül működnek.“ ... „A nemek közötti viszonyban a tudat és a magunk érzete, az elfogadottság és szeretettség biztonsága: a boldogság alapvető föltétele. A boldogságra való képesség hiányában kielégítetlenek, csalódottak, gyanakvók, bosz- szúsak maradunk; nem tudjuk magunkat szeretni, se másokat.“ És most jön- a konklúzió az egész szexuális forradalomról: „Régen a nemiséget tagadták, most a szex szabad és énünket tagadják. Az alapvető gátlások szempontjából a kettő egyre megy.“ (134.0. Georg Franki: The failure of the Sexual revolution.) Mindezt nem moralista írja, hanem lélekgyógyász és társadalom-gyógyászati kutató. Szempontja az egyén és a közösség egészsége, azaz egész-sége. Szakterülete: a tudatalatti. Az ösztönmecha- nismusok oldaláról kiindulva hangsúlyozza az emberi szexualitás személyi jellegét. Az ösztönerőknek a személy-egészbe kell fölvevódniök; a személy egészétől függetlenül egész-ségtelenek, diszintegráló erők; egyént, társadalmat, pszichikai és spirituális erőket diszorganizálnak. (A személy-egész és az értékek viszonya már a moralista szakterülete.)

Pszichiáterünk a föltett kérdésre: mi az emberi szexualitás értelme, így válaszol: személyi kommunikáció, szeretet-csere, kölcsönös boldogítás.

Mit szól mindehhez az Egyház? Mit mondanak a Szentírás szövegei? Mit mondtak a hittudósok (a hit forrásait az ész fényénél átkutató és rendszerező elmék) régen és ma?

Az ember és az emberi szexualitás megértése szempontjából legfontosabb szövegeket a Biblia első két fejezetében találjuk. Ez két teremtéstörténetet tartalmaz. A régebbi teremtéstörténetben az ember méltóságát az fejezi ki, hogy bár teste a földből van véve, isteni lehelet élteti. Amíg Isten szándékai szerint él, addig Isten barátságát élvezi, aki emberi egyedülléte megszüntetésére vele egyenlő rangú, de másnemű társat ad neki. A kettő egy testté lesz. Ez a kép szeretet-kapcsolatról szól anélkül, hogy a gyermeket megemlítené. Valóban, a nemi szeretet-tudatban az egymás iránti vonzalom van előtérben, a gyermek az egymásra irányultságnak csak következménye és gyümölcse.

De ezt a szöveget csak mi, a XX. század gyermekei olvassuk a s z e m é I y i vonzalom megvilágításában. A Krisztus előtti törzsi szervezet korszakában az egyén egészen háttérbe szorult a közösségi érdek szempontjai mellett. Még így is világosan kifejeződik, hogy az asszony más rendbe tartozik, mint az állatok; ugyanúgy ember — egy hús, egy csont —, csupán másnemű kiadásban. Ugyanaz az isteni lehelet van benne, az élteti. Mind a kettő teljesen ember, mégis saját emberségük és az emberség új kiteljesülését egyesülésükkor valósítják, saját29