Szolgálat 53. (1982)

Tanulmányok - Zichy Aladár: A modern élet hajszájáról

A katolikus vallás például először is - mint minden vallás — az evilágihoz egy túlvilági dimenziót ad; másodszor az erények tanával a dolgok értelmes és célravezető megfogására ösztökél, harmadszor az egyházi évvel egy sokoldalú, sokhangulatú és rugalmas rendszerbe vezet be, amelynek segítségével problémáink enyhíthetők. Szenteljünk ennek a tételnek az alábbiakban pár percet!

Egy lehető stratégia régi katolikus elemei

Végeredményben ez az egész gondolatmenet egyetlen új gondolatot sem tartalmaz. Viszont azt hangsúlyozza, hogy egy újfajta, illetve az újkori körülmények miatt egyre kellemetlenebbé váló problémára birtokunkban lévő, régi megoldások igenis alkalmazhatóak.

Egy ilyen régi orvosság a vallás. A modern élet hajszája ellen tulajdonképp minden vallás több-kevesebb menedéket nyújt, mert a hajsza evilági, a vallások pedig másvilági kincsekre emlékeztetnek. A vallás az evilági eseményeket a másvilág értékskálájával mértékeli, és ezáltal ki-kiránt a hajsza evilági kényszeréből, vagy éppen meg is véd bennünket tőle. A másvilágért nem kell halálra hajszolnunk magunkat, s a hit azt állítja: az, a másvilág a fontos. A vallás tehát lényegénél fogva hajsza-ellenszer.

A katolikus tant vizsgálva a részletekben is kiderül lépten-nyomon a „módszer“ használhatósága. A munka és család például rendszerint az a hely, ahol a felelősségvállalás és az alkotás, azaz a hajsza nagy része lejátszódik. Ez a természetes és megszokott keret azonban könnyen túlterhelődik, és ezért elviselhetetlenné válik, ha az egyén tevékenysége más gyakorlótérrel nem rendelkezik, illetve kizárólag ezen a terepen játszódik le. A kizárólagosság egyben törékenységet is jelent. A katolikus vallás a vasárnap megünneplésével és a közös Istentiszteleten való részvétel előírásával egyszerre két újabb dimenzióba kényszerít: a családot ki a nagyobb közösségbe és a munkából, az aktivitásból el a pihenésre, szemlélődésre, elmélkedésre. A vallás parancsa, nagyon világia- san szólva, ezen előírás által életünk többdimenzionálisságát garantálja. Ez tulajdonképp a legnagyobb ajándék, amit a modern ember kaphat.

Ami a katolikus erénytant illeti, a legtömörebb talán Josef Pieper német bölcsészt idézni, mikor Aquinói szent Tamást magyarázza és szinte idézi („Über das christliche Menschenbild“, Köse! Verlag, München, 1964):

A keresztény ember

1. a hit által a Szentháromság-Istent megérti, fölfogja, vele eggyé lesz;

2. a remény által lényegének az örök életben elkövetkezendő végleges betöltésére várakozik;

3. a szeretetben a természetes vonzódáson és szereteten túlmenően erőteljesen és határozottan Istenhez és embertársaihoz fordul;

4. bölcs, okos, tehát a valóságot nem veszti szem elől az akarat pozitív vagy negatív döntése miatt, hanem az akarat döntését teszi az igaz tényéktől, a helyes valóságtól függővé;

23