Szolgálat 52. (1981)
Könyvszemle - Cserháti József: Találkozás Istennel IMII. (R.)
nak az egész Egyházat befolyásoló, történelmi hatása. Csak ha ezen a téren komoly eredmények mutatkoznak, akkor beszélhetünk arról, hogy a zsinat elérte a célját. Mint a trienti zsinat is szinte elképzelhetetlen lenne a nyomában fakadó örvendetes egyháztörténelmi folyamatok, új szerzetesrendek megalakulása, a papnevelés megújulása, az egyháziak életének reformja és a szentek egész karának megjelenése nélkül. A mű elénk tárja a papi lelkiség magas követelményeit, de nem stilizált világba állítja őket. Nagyon helyesen nem hallgatja el a tapasztalati életben megnyilvánuló negatív jelenségeket sem: „Sok pap maga főz, takarít, kiszolgálja magát, csak éppen a híveit nem!“ De ennél tovább is megy. Ö, aki hosszú időn keresztül, most már három nagy egyházmegyét vezetett, nyíltan beszél az egészen tragikus papi elpártolásokról is: „'Mit mondjunk azokról, akik bizonyos előnyökért kiszolgáltatnak híveket vagy paptestvéreket? Ne mondjunk semmit. Inkább imádkozzunk értük...“ (299. o.). A fő- pásztor aggodalma csendül ki abból a figyelmeztetéséből is, miszerint nem lenne szabad megtörténnie, pedig gyakori eset, hogy olyanokat mondanak a szószéken, ami megdöbbenti a híveket. Külföldi folyóiratokban vagy újságokban olvasnak valamit, és úgy viszik a szószékre, mint az Egyház tanítását, pedig csak magánvéleményről van szó. Jó lenne, ha ezt külföldön is tudomásul vennék. A figyelmeztetés közvetve oda is szól. De a szerző alaphangja mégis pozitív irányú. Keresi és megtalálja a jelenben is az egyházi élet biztató jelenségeit. S ez nem is lehet máshogy. A kinyilatkoztatás fénye bevilágítja a múltat, a jelent és jövőt, és a hivő ember elé állítja az Egyházban és annak szerves részében, a szolgálati papságban azt az egyetlen intézményt a föld hátán, amely mögött nem az enyészet mélysége tátong. Kerny Géza Találkozás Istennel. Szerkesztette Dr. Cserháti József pécsi püspök. Szent István Társulat, Budapest. II. Jézus Krisztus a testvérünk. 1980, 376 o. III. Az Egyházban élünk a Szentlélek által. 1981, 375 o. A három évre tervezett mindennapi „teológiai útravaló“ (vö. Szolgálat 49/91), trini- tárius felépítéséhez híven, II. kötetében keresztény hitünk középpontjával, Jézus Krisztussal foglalkozik: kiindulva az istenemberi személyiség misztériumából, majd végig követve Krisztus földi életét, köztünk lakozását az Oltáriszentségben és a világegyetemben („kozmikus Krisztus“). Az év utolsó két hónapját az eszkatológiának szenteli. — A Ili. kötet tárgya a Szentlélek, a kegyelem, az Egyház és a szentségek. A sorozat kezdi megtalálni „saját arcát“, sokat „finomodott“ az I. kötet óta. A munkatársak hozzátételei az idézetek után nem annyira kommentálnak, mint új szempontokat vetnek föl, s általában szerencsésen teszik személyhez szólóvá az elvontabb teológiai fejtegetést, bár néha nem mentesek bizonyos moralizálástól. Szembeötlő az egységre való törekvés, pl. egy-egy hónapot — és ezzel egy-egy fejezetet — többnyire ugyanaz a szerző dolgoz fel. Ennek van előnye is, hátránya is. A III. kötetben egyre gyakoribb a folytatásos idézés, a felhasznált művek száma így csökken, a szerkezet és stílus viszont áttekinthetőbb, egységesebb. Szerkesztés szempontjából kiemelkedő teljesítmény a Szentiélekről szóló tanítás ismertetése (III. k. január, dr. Kelemen Vendel munkája). A II. k. bőven kiaknázza nagy teológusok Jézus-könyveit, elsősorban Guardini Der Herr-jét, a magyarok közül Schütz Antal, Gál Ferenc, Koncz Lajos, Kereszty Rókus műveit. Sokat szerepel a holland katekizmus és Karl Rahner egy—két munkája. Talán a közérthetőség szándékának tulajdonítható, hogy a feldolgozás elsősorban a szinoptikusok jegyében áll, feltűnően kevés a János-evangélium ihletése. Különösen látszik ez a Jézus tanításának szentelt június hónapban, ahol a nyolc boldogság után a példa88
