Szolgálat 52. (1981)
Az egyház szava - A Szentatya üzenete a lourdes-i eukarisztikus kongresszusra
a keresztáldozatot, amely a maga egyetlen voltában az üdvösségtőrténet tengelye, az idő és az örökkévalóság lényegi összekapcsolója marad. Az Eukarisztia így az Egyházban az a „szentségi intézmény“, amely minden kornak kapcsolja a keresztáldozat „áramkörét“, nyújtja valóságos és egyben tevékeny jelenlétét. Ilyenformán minden korszaknak ki tudja nyilvánítani üdvözítő, feltámadást létrehozó erejét. Hála az apostoli utódlásnak és a papszenteléseknek, Krisztus erőt és hatalmat adott eukarisztiát alapító szavainak — Lelke működésével társítva — egészen második eljövetelének idejéig. Ö ejti ki ezeket a szavakat az átváltoztató pap szájával; ő részeltet így bennünket egyetlen áldozatának kenyértörésében. íme az Eukarisztia csodája. Fontossága miatt Krisztus szenvedésével és feltámadásával szoros összefüggésben hozzátartozik üdvösségünk történetéhez. Egyike az Egyház alkotóelemeinek: „ö alkotja meg az Egyházat.“ A mi korunk sem értheti félre: el kell ismernie teljes helyét az új világ térképén. Hogy így legyen, meg kell mondanunk: mérhetetlenül fontos, hogy teljes erejükben fenntartsuk az Úr szavait, úgy, ahogyan az Egyház egyhangú hagyománya, az egyházatyák, a zsinatok, a tanítóhivatal és a hívők közös hitérzéke mindig fogadta és értette őket: ti. hogy a megfeszített és feltámadott Úr igazán, valóságosan, lényegileg jelen van az Oltáriszentségben, és ott marad mindaddig, amíg a kenyér és a bor külső színe megmarad. Nem csupán a legnagyobb tisztelettel, hanem istentisztelettel és imádással tartozunk iránta (vö. Dominicae Cenae 3,12. sz.). Itt van az Egyház szíve, erejének titka; féltékeny gonddal kell virrasztania e misztérium fölött, és vallania a maga teljességében. A papnak és a népnek a papsága 3. Végül, kedves fivéreim és nővéreim, a Kongresszus bizonyára jobban megértette veletek az Eukarisztia „szolgáinak szerepét" és az egész „megkeresztelt nép“ szerepét a szentmisében. A papok, akik az egyházi rend szentségét kapták meg, Krisztusnak, az Egyház fejének helyét foglalják el köztetek. Szent szolgálatuk nélkülözhetetlen annak jelzésére, hogy a kenyértörés, amelyet elvégeznek, Krisztustól kapott ajándék, gyökerestül meghaladja a gyülekezet hatalmát. Szolgálatuk pótolhatatlan, hogy érvényesen hozzákapcsolja az eukarisztikus átváltozást a keresztáldozathoz és az utolsó vacsorához (vö. Dominicae Cenae, 9. sz.). Most még jobban szíveteken viselitek, hogy ezt a szolgálatot tisztelettel és hálával fogadjátok, és imádkozzatok, hogy az Egyház sohase szenvedjen hiányt papokban, szent papokban. De keresztségetek belőletek is — más jogcímen és más értelemben — „papi népet“ alkot. E minősítés erejében mindegyikőtök hivatott, hogy önmagát ajánlja fel nagylelkűen áldozatul, s áldozata Krisztusban kedves az Atya előtt. Az a dolgotok, hogy az eukarisztiában való osztozástoknak ugyanazt az értelmet adjátok, mint Krisztus a maga áldozatának. 56
