Szolgálat 52. (1981)

Tanulmányok - Löffler Mária: Krisztus minden gyermeket vár

teni és érzületükre hatni, érzelmi életüket gazdagítani, fejleszteni (ami más, mint bibliai történeteket érzelmesen elmesélni). Szellemi képességükhöz mérten a lényegre csökkentjük azt, amit Jézusról, az ő mennyei Atyjáról, barátairól (apostolok), az ő közösségéről (Egyház) és a segítségéről (szentségek) taníthatunk. Egyszerűen, bár nem gyerekesen, de a gyermek csekély szókincsét használva, nagyon keveset és röviden beszéljünk. A gyermekek képtelenek valamit hosszabb időn keresztül ülve meghallgatni, összefüggéseket megjegyezni. Sok ismétlésre és szemléltető feldolgozásra van szükség. A bibliai történet lényegének rövid elmesélése után (amit faliképen vagy képsorozaton is mutatunk) mondassuk el egy gyermekkel a történetet újra, nézzük meg ismét a képeket, játszassuk el a gyerekekkel dalban, ritmusos, tapssal kísért, refrénes versben. Az ének és az egyszerű zenekíséret (xilofon, dob, csengő, zörgő hangszerek) szellemileg fogyatékosaknál igen fontos a belső világ alakításában, a gyermekek igen szeretik és elmélyülnek benne. A gyermekek azt jegyzik meg és teszik magukévá, amit élményszerűen, érzelmileg átéltek, ami megragadta őket. A következő órán vagy órákon ismét elmondjuk a történetet, mondanivalóját bővítve. Most rajzot készíttetünk hozzá, vagy előre elkészített rajzot kiszí- neztetünk, plasztilinból figurákat formáltatunk, a gyerekek kivágott képeket összeragasztanak egy csoportképpé stb. Általában véve, mert nincs még külön tankönyv, fel lehet használni számukra az óvodások, az alsó tagozatosok hittankönyvét, anyagát hosszabb időre elosztva. Természetesen csak a minimumot, rövid mondatokat taníthatunk meg néha, de a gyermek minden teljesítményét dicsérjük. Igen fontos a szülők közreműködése, együttes imája a gyermekekkel, főleg a szentségek felvétele előtt. Erre akkor is fel kell kérnünk őket, ha nem buzgó hívek. Néha, egy-egy gyermek esetén a szülőt kell megtanítani arra, hogyan oktassa otthon maga a gyermeket.

Igen fontos, hogy a hittanban tanultak segítsék a gyermeket mindennapi élete alakításában, problémái megoldásában, a családba, közösségbe való bele- illeszkedésben, viselkedése lassú megszilárdításában. Ezért gyakran az ő életéből, egy-egy élményéből indulunk ki. A lelkiismeret nevelésénél csak nagy vonásokban kell irányt mutatni: ez „jó“, ez „rossz", később ezt bűnnek nevezzük. Ettől meg kell különböztetnünk a „helyes“ és „helytelen“ fogalmát. Pl. a gyermek az evőeszközt „helytelenül“ tartja, de ez még nem „rossz“.

8. Szentmisére nyugodtan magukkal vihetik a szülők szellemileg fogyatékos gyermeküket, még akkor is, ha kissé zavar ott; kezdetben csak rövid időre, amit lassan hosszabbá lehet tenni. A lelkésznek fel kell hívnia a többi gyermek figyelmét, hogy ne nézzék feltűnően a mise alatt, ne mutogassanak rá, ne nevessenek, a felnőttek pedig ne figyelmeztessék őt vagy a szülőket. A zavaró gyermek úgysem tud másképp viselkedni, a rendreutasítással pedig elveszik a kedvét a szentmisétől, és megbántják a szülőket. Az a fontos, hogy a gyermeknek szép élménye legyen a szentmiséről. Ezért jó a mise után üdvözölni és mindenképpen megdicsérni.

40