Szolgálat 52. (1981)
Tanulmányok - Varga Pál: Gondolatok a szentáldozásról - ma
Ennek a misztikus krisztusi testnek a története az egész világ története és ezen belül az emberiség története is. Krisztus teste így a mi testünk is, s amikor mi az Oltáriszentséghez járulnak, akkor nemcsak egy idegen istenség titkát próbáljuk méltóan ünnepelni, hanem a magunkban rejlő isteni valóságot is megpróbáljuk megközelíteni. Kenyér és bor Krisztus vehetett volna más szimbólumokat is. A zsidó hagyomány ezt a két természeti adományt nyújtotta neki, mert a bor és kenyér nagyon alkalmas az egész anyagi élő és élettelen természet ábrázolására. Kenyér és bor magukba zárják a földet, a napot, az esőt, a növekvő életet stb. Láthatóan kifejezik Krisztus kozmikus vonatkozását. Krisztus misztikus teste mindent magába foglal: ......Benne teremtett mindent (az Atya) a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat... és minden benne áll fenn“ (Kol 1,14-17). Ha az Oltáriszentséghez járulunk, akkor Krisztus kozmikus testét és vérét is magunkhoz vesszük. Misztikus egység jön létre az ember és az egész teremtett világ között Krisztus kapcsán keresztül. Az ember bele van szőve a kozmikus világba, szervesen és krisztusi módon is. Senki sem határolhatja magát le testével. Minden emberben lüktet a világmindenség élete. A világmindenség problémái tudattalanul is a mi problémáinkká válnak. Senki sem értheti meg magát úgy, hogy csak magára tekint. Az oltár mint asztal Ugyanez a szemszög érvényesül, de még hatékonyabban az emberi közösséget illetőleg. Az Úr vacsorája az embereket, mint Isten gyermekeit egy asztal körül akarja egyesíteni. Az utolsó vacsora családi jellegét manapság eléggé kiemelik. De az evésen keresztül létrejött egységnél sokkal mélyebbre vezet az a valóság, hogy az emberek nemcsak külön-külön Isten gyermekei, hanem Krisztusnak egy közös testét alkotják: „Egyetek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én testem, ez az én vérem.“ Aki Krisztus testét és vérét magához veszi, az bizonyos értelemben Krisztussá válik. A szentáldozáshoz való tudatos járulás ennek a titoknak tudatos elfogadását is jelenti. A Krisztussal és az emberekkel összefűző egység misztériumának kifejezése és megünneplése. Az emberek között uralkodó egység sokkal nagyobb, mint ezt a látszat külsőleg mutatja, s mint amennyire tudatosan észrevesszük. A keresztáldozat A szentostya és a kehely, különálló voltában, a kereszthalál pillanatát akarja ábrázolni, amikor a vér a testet elhagyja, azaz minden pillanatát a szenvedésnek, amikor Krisztus vért veszített: vérrel verejtékezés, ostorozás, töviskoronázás, keresztrefeszítés. * 25
