Szolgálat 52. (1981)
Halottaink - Bokros Sándor (Családi beszámolók alapján)
aznap felhívtak, hogy másnap haza lehet hozni mentővel egy órára, hogy elmondja az újmiséjét, a mentő vár a templom mellett. 3 liter vért kapott, az egyik nővérke ott imádkozott mellette egész éjjel. De másnap olyan erősnek érezte magát, hogy 10 órától otthon lehetett délután 5-ig. Gyönyörűen ment minden. Papok lehettek vagy ötve- nen. Mise végén mentő vitte haza a szülői házhoz, ott a két nővér szorgoskodott, hogy feküdjék le egy kicsit. Mire összejött a papság, egy kicsit odaült közéjük enni. Utána megint pihent. Délután még a nagy rokonság is összesereglett. Azután visszavitte a mentő. Édesapja elkísérte. Az azt követő héten újra vért kapott. Hét végén megint jobban volt és hazakérez- kedett. Elsőpénteken felhívott a kórház, hogy érte '.ehet menni. Az egyik atya az esti mise után ment érte, mi otthon vártuk. Tíz órára értek haza, akkor este még otthon misézett a szülőknek. Elsőszombaton újra. A kisöccse ministrált, Sanyi még egy kis beszédet is mondott. Vasárnap újra visszament a kórházba. Onnan viszi mindennap egy kedves nővér Szencre egy professzorhoz, akit a szeminárium nagyon ajánlott neki. Emberileg nincs segítség, év elején 2—3 hónapot szántak neki, de a jó Istennél semmi sem lehetetlen.“ Sanyi megkapta az engedélyt, hogy a kórházban misézhet. Ez sok erőt adott neki. Közben mindenki, aki csak hallott esetéről, megható részvétet és segítókészséget tanúsított, egyik gyógyfüveket ajánlott, másik lourdes-i vizet hozott, ereklyét küldött stb. Volt család, amelyik egész nagyböjtben nem evett húst, s ezt érte ajánlotta föl. Az utolsó időben a fiatal pap egyre jobban szenvedett, Az erek már nem bírták a sok vérátömlesztést, felpattogzottak. A lábába művénát tettek. Vérzett a végbele, a szája tele volt hólyaggal, fertőzést kapott, teste is fölsebesedett. Mellé az állandó magas láz. Csendesen tűrt mindent. Pár nappal halála előtt mondta édesanyjának: tudja-e, hogy mi van a Miatyánkban: legyen meg a Te akaratod itt a földön és a mennyben is, — ha a jó Isten úgy akarja, szívesen szenved tovább, ha magához hívja, nyugodjanak meg szent akaratában. Utolsó erejét összeszedve még részt vett osztálytársai felszentelésének két órás szertartásán. Apja-anyja fájó—boldog érzéssel láthatta a dóm oltáránál, míg minden erejét összeszedve újonnan felszentelt paptársai fejére tette kezét. Mikor este egyikük felkereste a kórházban, azt mondta; „ez volt életem egyik legboldogabb napja.“ Barátja meghívta a primíciájára. „Az még messze van — volt a válasz —, ahogy a jó Isten akarja.“ Jún. 16-án, kedden láza 41.6°-ra szökött föl. Ennek ellenére szerdán este még elmondta a betegeknek utolsó szentmiséjét. Csütörtökön már csak áldozott, és pénteken reggel tíz óra tájban, kezét összekulcsolva, néma imát rebegő ajakkal visszaadta lelkét Teremtöjének. Amilyen szép volt az élete, olyan volt a halála is. Holttestét nem lehetett a templomban felravatalozni, hogy a menet a főúton ne zárja el a forgalmat; így azonban még sokkal többen vehettek részt a ravatalozócsarnok előtt tartott szabadtéri szentmisén, mint amennyi a templomba fért volna. Vonattal, autóbusszal, autóval sereglettek az emberek. Másfél óráig tartott az elvonulás a koporsó előtt. Fejénél égett a húsvéti gyertya, mellette 24-j-24 (évei száma) fehér szegfű. A rengeteg koszorút ki sem rakták, mert mozdulni sem tudott volna a sok nép. 10 órakor megérkezett a püspök úr, akkor lecsukták a koporsót és kivitték a csarnok elé, rajta a kehely, paténa, stóla és egy szép feszület. A püspök úr 12 pap — újmisés osztálytársai, esperese stb. — segédletével mondta latinul a szentmisét. Az olvasmányok magyarul és szlovákul hangzottak el, a teológia énekkara énekelt. Esperese, rektora, spirituálisa, majd társai nevében könnyek között legjobb barátja búcsúztatta. Ezrekre menő tömeg kísérte ki a temetőbe, ahol a püspök beszélt. „örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára“ (Kol 1,24), és: „Legyen meg a Te akaratod . . . “ Ez a két sokat mondó jelige áll újmisés emlékképein. Hősi erőfeszítése, amellyel a „jó harcot" megharcolta, bár vonzana sok fiatalt Jézus szolgálatába! Családi beszámolók alapján 104
