Szolgálat 51. (1981)

Eszmék és események - A konstantinápolyi és az efezusi zsinat évfordulója Rómában (R.)

összefüggésben megállapította Szűz Máriának, az „Istenszülőnek" egyedülálló méltóságát. A Szentatya kívánsága az volt, hogy pünkösdre minél több püspök gyülekezzék össze az egész világról Rómában, s közösen üljék meg a kettős évfordulót. „így a Pünkösd ünnepe ebben az évben a Szentiélekbe, az Úrba és Éltetőbe vetett hit fönséges és hálás megváltása lesz ... s ugyanakkor alázatos könyörgés, forró segítségül hívás, hogy ugyanez a Szentlélek segítsen bennünket .megújítani a föld színét', a II. vatikáni zsinat elgondolása szerinti egyház-megújító munka következtében is." Meghívást kaptak az ünnepségre az ortodox egyházak képviselői is, hiszen ezeket a szakadás előtti zsinatokat ők is elismerik. így ez a római pünkösd ökumenikus jelleget is kapott.

A püspökök örömmel tettek eleget a Szentatya meghívásának. Mintegy 50 bíboros és 250 püspök jelent meg; magyar részről Lékai László bíborosprímás. Június 6-án, szombaton este 6 órakor a Szent Péter bazilikában a ben- oések latin és görög nyelven elénekelték az ünnep első vecsernyéjét. A konstantinápolyi pátriárka képviseletében Damaszkinosz ortodox metropolita tartott mélyértelmű, francia nyelvű elmélkedést. Gondolatait Szent Pálnak a rómaiakhoz írt levelére és az egyházatvák tanítására alapozta. A Szentleiket úgy mutatta be, mint az egyházi közösség megalkotóját és helyreállítóját. „Higgyetek nekem, gyermekeim — idézte Hitvalló Maximosz szavait —, semmi más nem okozta az Egyházban a szakadásokat és eretnekségeket, mint az, hogy nem szeretjük Istent és felebarátunkat."

Másnap a tercia eléneklésével kezdődött a liturgia, majd a pápát helyettesítő Confalonieri bíborosdékán koncelebrált szentmisét mutatott be a jelenlevő főpásztorokkal. A Szentatya a merénylet következtében nem jelenhetett meg, de hangszalagra vett beszédét az evangélium után közvetítették. Sőt a mise végén ő maga is megjelent a bazilika belső erkélyén. Ez volt az első alkalom, hogy a nyilvánosság előtt mutatkozott. Óriási lelkesedés fogadta. Rövid üdvözlet után áldását adta. Délben hatalmas tömeg gyűlt össze a téren, várva a Szentatyát. Az emberek kicsit zavarba jöttek, amikor meghallották a jól ismert hangot, de őt magát nem látták; az Angelust megelőző szavait ugyanis szintén már előbb hangszalagra vették. Utána azonban ő maga is dolgozószobája ablakába lépett, elimádkozta a néppel a Regina coeli-t és áldást adott.

Este 6 órakor a Santa Maria Maggiore bazilikában került sor az ünnepségek záróaktusára. Elénekelték az ünnep második vecsernyéjét, majd pedig a bizánci liturgia csodálatos Mária-dicséretét, az Akathisztosz himnuszt. Ezután a római nép köztiszteletben álló kegyképével, a Salus Populi Romani-val körmenetet tartottak a bazilika körül, és hangszalagról meghallgatták a Szentatya második beszédét. Ez három részből állt: hódolat a Szentiéleknek és Máriának; köszönet a Szentlélek ajándékáért, amelyet a feltámadt Krisztus adott és szüntelenül ad övéinek; ima Isten Anyjához az Egyházért. „Te, aki az egyházzal voltál küldetése kezdetén, járj közben érte, hogy elmenve az egész világra, tegyen Krisztus tanítványává minden népet, és hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek. Az isteni Igazság és a Szeretet Lelke hatoljon be minden ember

76