Szolgálat 51. (1981)
Eszmék és események - A pápa útja a Fülöp-szigetekre és Japánba (R.)
A fővárosban, Manilában a pápa először a szerzetesnőkhöz beszélt a Mindenkor Segítő Szűz baclarani kegytemplomában, majd a székesegyházban a papok és szerzetesek részvételével tartott szentmisét. Délután az elnöki palotában 45 percig tárgyalt az elnökkel, szólt a filipino néphez, és végighallgatta a tiszteletére rendezett programot, amelynek keretében sokezer gyerek üdvözölte. Utána az ázsiai püspökökkel találkozott. Másnap reggel a diákságnak beszélt a Szent Tamás egyetemen. Meglátogatta a tondói nyomornegyedet; eredetileg föl kellett volna keresnie egy családot (mint VI. Pál tette, aki meg is ebédelt velük), de időhiány miatt erre nem került sor. Ugyanaznap 28 000 értelmiséginek — orvosok, ügyvédek, üzletemberek - tartott igen érdekes beszédet, hivatásukat fejtegetve. Délután került sor az út fénypontjára, Lorenzo Ruiz és 16 vértanútársa boldoggá avatására a Lunetán. A japánok ölték meg őket a 17. században. Ruiz világi katekéta volt. Igen jelentős tény, hogy ez volt a legelső Rómán kívüli boldoggá avatás. „Életemben nem láttam még ekkora embertömeget“ — írja levelezőnk. Százával osztották ki a papok a szentáldozást. Homíliája végén a Szentatya hangsúlyozottan az Ázsiában élő kínaiak felé fordult, majd az ünnepség után száz tagú küldöttségüket fogadta. Általuk egész Kínának küldte megbecsülő szeretetét és üzenetét: „A kegyelemnek és az átalakulásnak ebben a korszakában azt mondom: Nyissátok meg szíveteket és szellemeteket Istennek, aki gondviselésével irányítja az összes eseményeket, és minden történésben az ó tervét valósítja meg. Az emberi szenvedésből, sőt a gyöngeségből vagy hibából kiindulva is új növekedést teremt az Úr. őszintén és egész szívemből remélem, hogy a közeljövőben találkozhatunk, dicsérve az Urat...“ A keresztény világsajtó nagy jelentőséget tulajdonított ennek a megnyilatkozásának. A székesegyházban kivonuláskor a pápa éppen P. Papilla Lajos magyar misszionárius, a Xavier School volt igazgatója közelében haladt el. Ő odafordult hozzá, és angolul kérte: „Szentatya, áldd meg Magyarországot!“ A Szentatya ránézett, kezét nyújtotta, és így szólt: „Naponta imádkozom Magyar- országért.“ 19-én reggel a pápa a Quezon Circle-nél tartott szabadtéri misét több mint egy millió embernek. A felajánlási körmenetben Teréz anya is részt vett. Utána átment Cebu szigetére. Itt fogadtatása talán még az előzőn is túltett. Amerre végigment, akkora volt a tömeg, hogy autója alig tudott haladni, többször leállt, s így természetesen mindenhová késve érkezett. Egyenesen a Szent Szív iskola sportcsarnokába ment. Az udvarban a diákok üdvözölték. A csarnokban több mint 3000 pap, szerzetes, apáca és szeminarista gyűlt össze meghallgatására. „Én szerettem volna — írja P. Kráhl —, ha az utca másik oldalán élő szegénynegyedből legalább egy delegáció lehetett volna jelen, de azt mondták, hogy tíz jöhet, nem több. A diákjaink szüleinek is lett volna bőven hely, de azokat sem engedték be. De az az egy óra, amit közöttünk töltött, minden szempontból tökéletes és felejthetetlen. A szeminaristák (kb. 1000) «szépen énekeltek, s a végén a pápa rögtönözve néhány szellemes, tréfás megjegyzést tett.“ Délután 70
