Szolgálat 51. (1981)
Az egyház szava - Isten Anyja az Úr üdvözítő tervében (Svájci püspökök)
így követhetjük útján tovább. Jézus Krisztus mindenben magára veszi emberségünket, kivéve a bűnt; növekedik korban és bölcsességben. Mária e növekedést maradéktalan odaadással követi, a jászoltól a kereszt tövéig. Csodáljuk hitének növekedését, amely egyre tisztul Jézus rejtett élete és nyilvános működése alatt, s mindenekelőtt keresztáldozatának órájában. Amikor Jézus teljes szabadsággal magára vette szenvedését, Mária is igent mondott Krisztusnak az emberekért elszenvedett halálára. Egyedül benne van meg az a lelki nagyság, hogy tudja elveszíteni az ember Krisztust. Ezért szenteli Jézus szava minden ember anyjául. Az Egyház Krisztusnak a keresztről lekiáltott szavaiban: „Asszony, íme a fiad“ és „Fiú, íme az anyád“ Mária egyetemes anyai küldetését látta meg. Krisztus feltámadása után is nyitott Mária füle Fia kívánságaira, és próbálja megvalósítani őket. Krisztus nagy kívánsága és halála előtti ígérete azonban az, hogy elküldi a Szentleiket. Mária imádkozik, hogy jöjjön el. Várja az utolsó vacsora termében az apostolokkal együtt. Azután pedig — hogy igenje, amelyet minden megváltott ember képviseletében kimondott, időn és téren túl tovább folytatódhassák — Fia testes- tül-lelkestül felveszi az Atya dicsőségébe. Mária, közbenjárónk „Anyai szeretetével gondoskodik Fiának testvéreiről, akik még zarándok- útón vannak, a sok veszedelemben és bajban, amíg el nem érkeznek a boldog hazába“ (LG 62). Folytatja feladatát; segít Fiának műve megvalósításában, hiszen az „mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk“ (Zsid 7,25). De nem szabad úgy képzelnünk ót, mint közvetítőt köztünk és Krisztus között, aki „egyedüli közvetítő Isten és az ember közt“, hanem annak kell gondolnunk, aki a valóságban: első a megváltottak között, nővérünk és anyánk, aki állandóan bátorít bennünket, hogy vállaljuk Megváltónk, Krisztus megbízását. Legnagyobb öröme, ha a Megváltó igazi képét hordjuk magunkban. Ha őrá nézünk, nem feledhetjük sem a betlehemi Kisdedet, sem a Keresztrefeszítettet a Golgotán. Megmutatja nekünk annak működését, aki nagyot cselekedett vele. Ezért tisztelhetjük őt mint az Egyház Anyját: Krisztus kegyelmének anyai kiosztóját minden jóakaratú ember számára. A mi Márla-tiszteletünk Máriának a Megváltó üdvösségtervében elfoglalt egyedülálló helye alapján intünk benneteket, kedves fivéreink és nővéreink, legyetek figyelemmel Mária- tiszteletetekben az Egyház tanítására és érzelmeire. Mindenekelőtt utalunk előttetek arra a kettős veszedelemre, amire a Zsinat rámutatott (LG 67): hogy lebecsüljük a Mária-tisztelet befolyását az egyes keresztény életére és elvitatjuk Isten Anyjától különleges méltóságát; másfelől viszont hogy zsákmánya leszünk a könnyenhivésnek vagy fnúlékony, terméket67
