Szolgálat 51. (1981)
Az egyház szava - A pápa a japán fiatalok között
és gyermekeiteknek méltó jövőt biztosítsatok; Krisztus irántatok való határtalan szeretete miatt hirdetem nektek az örök élet felemelő evangéliumát. Imádkozom értetek, mindegyikőtökért, családotokért, gyermekeitekért, a fiatalokért és öregekért, a betegekért és szenvedőkért. Imádkozom, hogy Jézus ereje legyen szívetekben, amint együtt dolgoztok életetek megjobbításán, azon, hogy jó keresztények és jó polgárok legyetek. Imádkozom, hogy megtaláljátok Jézust egymásban és minden embertársban. És imádkozom, hogy együttesen megtaláljátok és imádjátok őt, Isten örök Fiát, Anyjának, Máriának karjában. Miasszonyunk, a Béke Nagyasszonya, az Úti Boldogasszony legyen szerető anyja mindnyájatoknak! Éljetek soká mindannyian! Jézus, Testvérem, Te visszajöttél a földre: egy másik ember arcát öltöd fel, akiben nem ismerlek föl. Tanítsd meg a szememet, hogy lássam a valóságot: hogy felismerjelek Téged, Istenem, a kisemberben, az egyszerű emberben, abban az egyszerű emberben, akit látok. (A végső jókívánságot és imát, mint a bevezető üdvözlést is, a pápa tagalog nyelven mondotta.) A PÁPA A JAPÁN FIATALOK KÖZÖTT Tokió kb. 10 000 személyt befogadó sportcsarnokában a pápa a fiatalokkal találkozott. Hozzájuk szólva .teljes bizalommal“ buzdította őket, hogy „győzzék le az önzés minden kísértését, és tárják tágra szívüket a transzcendens értékek és az egész világ felé.“ Majd a fiatalok kérdéseket tettek föl, s ezekre a pápa válaszolt. Először arra felelt, miért beszélt japánul: tiszteletből a nemzet iránt, mert minden nemzet kultúrája, lelke elsősorban nyelvében fejeződik ki, és engedelmességből Krisztus iránt, hiszen „minden népet“ a saját nyelvén kell tanítani. Áttérek most második kérdésetekre, amelyet a legfontosabbnak tartok: a reményre vonatkozólag. A kérdés nagyon jelentős, egyenesen alapvető, amikor az emberi életről van szó. Az ember bizonyos értelemben nem is élhet remény nélkül. Kell, hogy valamire vágyakozzék, hogy célja legyen az életben, és úgy érezze, el is érheti ezt. A reménység, mint helyesen jegyeztétek meg, összefügg a jövővel. De ugyanakkor meghatározza lelkünk jelenlegi állapotát. Most remélünk abban, amit majd később fogunk elérni. Azonkívül a remény mindig összefügg valami értékkel, amit meg kell szereznünk. Mondhatnám másképpen is: egy értékkel, amit meg akarunk adni életünknek. Ezért a reményben életünk értelmének alapfelfogása fejeződik ki. Az élet értelmének ez a felfogása lényegében nem attól függ, amink van, hanem attól, hogy világosan felismerjük emberségünk, emberméltóságunk értékét. A hozzám küldött anyagot olvasva egyfelől keserűen vettem tudomásul a serdülők öngyilkosságáról szóló tájékoztatást, másfelől épüléssel olvastam egy rokkant fiatal tanúságtételét, aki mélyen megértette életének jelentőségét. 62
