Szolgálat 51. (1981)
Tanulmányok - Kráhl József: A katolikus Fülöp-szigetek
lalta székét az első filipino püspök. Mikor az amerikaiak átvették az uralmat, 700-nál kevesebb filipino pap volt az országban. Ezek rosszul voltak kiképezve, készületlenek a felelős állásokra, és mikor a vezetés hirtelen rájuk szakadt, az eredmény igazán nem volt biztató. Az amerikaiak magukkal hozták az egyház és állam szétválasztásának és a vallási türelemnek elvét. Rövidesen sokféle protestáns felekezet — bőséges anyagi forrásokkal — erőteljes tevékenységbe fogott. Ennek ellenére 80 év múlva a népességnek csak 5 %-a tartozik hozzájuk; a filipinók nagy része hűséges maradt a katolikus egyházhoz. Az amerikaiak hamarosan kiterjedt, nem vallási jellegű nyilvános iskolai rendszert építettek ki. Az iskolákat többnyire protestánsok és szabadkőművesek vezették. A vallásoktatás tetszőleges lett, és mindig nehezebbé vált. Az amerikaiak kedveztek a liberális, egyházellenes nemességnek és értelmiségnek, így az Egyház védekező állásba szorult. Az Egyesült Államok katolikus egyháza elmulasztotta, hogy misszionáriusokat küldjön az eltávozott spanyolok helyébe. Csak 1910 körül kezdődött az Európából érkező új misszionárius csoportok munkája (pl. ír redemptoristák, holland Szent Szív misszionáriusok, németek az Isteni Ige társaságából [SVD]). Fokozatosan — főleg a két világháború között — jelentős katolikus iskolarendszer alakult ki, főleg közép- és főiskolai szinten. Ezek új vezető katolikus világi réteget képeztek ki, s e világiak mind politikai, mind társadalmi téren hallatták hangjukat. Újra megnyíltak a papnevelő intézetek, szolidabb nevelést nyújtva, s így ellátták az Egyházat magasabb értelmi és erkölcsi színvonalú, megfelelőbb — bár még mindig elégtelen számú — papsággal. A japán megszállás és a függetlenség Az újonnan fölépült Egyház sok reményét és várakozását megingatta a szigetek japán megszállása és az amerikai hadsereg felszabadító háborúja. Sok pap és szerzetes vesztette életét a harcban és koncentrációs táborokban. Rengeteg templomot és iskolát leromboltak. 1945-ben az ország teljesen függetlenné vált, és amerikai segítséggel nagy újjáépítés indult meg. Az egyházban a filipinók foglalták el a legjelentősebb helyeket. A hierarchia több újjászervezésen esett át. 1959-ben elsőnek kreálták bíborossá Rufino Santos manilai érseket. (Jelenleg két bíborosunk van: a manilai érsek, Jaime Sin és a cebui, Julio Rosales.) A jelen kérdései. Kitekintés A függetlenedést követő években a lakosság gyors szaporodása (jelenleg kb. 50 millió) és az egyenlőtlen vagyonelosztás súlyos társadalmi problémákat hozott magával. Az egyháznak is korszerűbbé kellett válnia. A II. vatikáni zsinat határozatainak megvalósítása jelentős megújulást jelentett. Az egyház még ma sem szolgálja egyformán híveit: a városi lakosság, a műveltek és a jómódúak több figyelemben részesülnek, mint a falusi és szegény osztályok. (A papok 4 49
