Szolgálat 51. (1981)

Tanulmányok - Guy Bédouelle: Az újkor egyháza

tenét imádja. Az első szabadkőműves páholy megalakulása 1725-ben Francia- országban jól mutatja a század általános irányát. Ez a század nem olyan hitetlen, mint amilyennek mondják, hiszen egész hitét a tudományok és az ember előhaladásába veti.

Igaz, az Egyház, legalábbis látszólag, nincs a nagy szellemi lendület korszakában. Minden oldalról támadják, különösen a „filozófusok“ gúnyolják gonoszul, és keveset tud felelni minderre. Nem lehet csodálni, hogy ilyen körülmények között az egyház testének legértékesebb, legtörékenyebb része, a korabeli egyházi élet semmi megértésre sem talált, sőt hamarosan üldözésben részesült. Általános méltatlankodás tör ki a haszontalannak bélyegzett ingyenesség, a tékozlásnak tekintett ajándék-jelleg ellen. Arra a csekély bírálati felületre, amelyet a szemlélődő rendek túlságosan gazdag élete kínál, a század végén csak úgy zúdulnak az ütések minden oldalról.

Ausztriában a „jozefinizmus“ kezdi szekularizálni a kolostorokat. Francia- országban a szerzetesek bizottsága, Loménie de Brienne elnöklete alatt, nagyszámú szerzetesrendet szüntet meg — igaz, meg kell vallani, hogy nem egy közülük igen rossz szervezeti és fegyelmi állapotban volt —, s ami hallatlan, saját elhatározásából. De előtte maga a pápaság szolgáltatott példát 1773-ban a Jézustársaság eltörlésével; nem talált kegyelmet az a nagy odaadás, amellyel a katolikus reformációt szolgálta, sem missziós munkája, például Japánban, Kínában és főleg Paraguayban. Csak Oroszország és Poroszország „felvilágosult despotái“ tűrik meg és pártfogolják - nem minden ellentmondás nélkül - a jezsuitákat, elismerve értéküket, és tehetséges beszélgetőpartnereknek tekintve őket.

Ilyenformán két évszázad során előbb a merevség, majd pedig a racionalista szárazság fenyegetett az Egyház megfojtásával, illetve kísérelte meg ezt. Ekkor ösztönös visszahatás áll be a különféle keresztény hitvallásokban, több jámborság jut kifejezésre, hozzáférhetőbb, a szívhez közelebb álló áhítat. A lutera- nizmusban a pietista mozgalom, az anglikanizmusban a „revival", amely John Wesley-vel az evangélium egyszerű és meggyőző hirdetését akarja terjeszteni, és a metodizmusba torkollik. A katolikus egyházban a Szent Szív iránti áhítat fejezi ki a maga módján, nagy teológiai mélységgel a lelkeknek azt a szükségletét, hogy érezhetőbben jelenlevő Istenre találjanak. Az is nagyon világos, hogy a szegénység vagy a bolyongó vándorélet kivételes hivatásai - mint Európában Labre Szt. Benedeké, vagy Oroszországban Zadonszki Szt. Tikhoné — visszahatások a világot fenyegető pogányságra, hiszen ebben a világban a vezető réteg csak felszínesen keresztény, ha ugyan egyáltalán az.

Hogyan élt az Egyház a XVIII. században? Ha nem a politizáló udvari főpapokat figyeljük, hanem a plébániákat, a monostort vagy a zárdát, mintha ezt felelhetnénk: általában nagy botrány, de nagy buzgóság nélkül is. Van jó is, kevésbé jó is abban az Egyházban, amelynek katolikus reformja lassan kifullad, különösen a papképzés terén. A pápaságnak ugyancsak akád dolga azzal, hogy az uralkodók követelései ellen harcoljon, minthogy azok mohón növelni akarják

42