Szolgálat 51. (1981)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Egyháztörténelem-e az Apostolok Cselekedetei?
egyikünktől sem, benne élünk, mozgunk és vagyunk“ (17,27-28). Ez az Isten Jézus eljövetelével belenyúlt a történelembe: „Most azonban tudomására hozta az embereknek, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie“ (17,30). „Egy arra rendelt férfi által“, akit „feltámasztott halottaiból", Isten „ítéletet ül majd a világ felett“ (17,31). Jézus szenvedése és feltámasztása, a húsvéti esemény bizonyos fokig már a végső ítélet elővételezése, azaz ennek az eseménynek a dimenziói éppen olyan egyetemesek, mint a teremtéséi. A végső idők elővételezésének gondolata megjelenik Péter pünkösdi beszédében is. „Ez az, amiről Joel próféta beszél: ,Az utolsó napokban, mondja az Or, kiárasztom lelkemet minden emberre ..“ (Csel 2,16). A messiási nép egyetemes voltára utaló „minden emberre“ kifejezés mellett az is jelentős, hogy a jelenben folyó eseményt az „utolsó napokban“ történő dolgoknak nevezi, azaz azt állítja, hogy a most történő cselekménnyel elérkeztek az utolsó napok. Jézus feltámasztásával Isten megkezdte az utolsó idők eseményeit. A pünkösdi beszédben említett „utolsó napok“ nem rejtőznek a ködös jövőben: Jézussal már meg is érkeztek, folytatódnak a bénának Jézus nevében történt meggyógyulásában (Csel 3,19-21.24), és minden alkalommal, amikor Isten bűnöket bocsát meg. Most folynak azok a napok, amelyeket a próféták előre megmondták. Az egyetemes megújulás Jézus feltámadásával kezdetét vette. A béna gyógyulása annak a jele, hogy Isten már most megkezdte az eredeti rend és harmónia helyreállítását. Ennek az egyetemes megújulásnak az eszköze az Egyház a világban. Az Egyház történetében folyik. Bűneink megbánásával mi is részesei lehetünk. Ezt a jelenben megkezdődött megújulást Jézus második eljövetele fogja betetőzni. Földrajzi látásmód Lukács történelemszemlélete mellett földrajzi látása is sajátosan érdekes. Erős leegyszerűsítéssel állítani lehet, hogy két részes műve valójában két útleírás. Az evangélium nagy része úgy van felépítve, mint Jézus útja Galileá- ból Jeruzsálembe, míg a Csel Jézus tanításának eljutását írja le Jeruzsálemből Rómába. Az állítás kifejtésre szorul. Mind a Lukács-evangéliumban, mind a Csel-ben a földrajzi szempont fontos szerepet játszik. Elsősorban Jeruzsálemnek (s azon belül a Templomnak) van mindkettőben kulcsszerepe. Az evangéliumban Lukács úgy irányítja a történetet, hogy az Jeruzsálemben, a Templomban kezdődjék (Zakariás látomása) és Jeruzsálemben érjen véget: ez utóbbi végett pl. nem is említi a feltámadt Jézus galileai megjelenéseit, és a mennybemenetelt is Jeruzsálem közelébe helyezi. E kezdet és vég között az események minden fordulópontján szó esik Jeruzsálemről. A gyermekségtörténet utolsó epizódja a 12 éves Jézus látogatása a jeruzsálemi Templomban; Jézus nyilvános működése hármas megkísértésével kezdődik, amelyek közül a harmadik a jeruzsálemi Templom párkányán történik (4,9-12). A 9,51 vers jelzi Jézus elindulását Jeruzsálem felé, s ettől kezdve 20
