Szolgálat 51. (1981)

Halottaink - Németh Antal P. Piusz OFM (Confrater)

fogásolta, hogy .sok ostya fogy". Vett lisztet, ostyát süttetett, de a szentáldozások számát nem engedte csökkenni. Figyelme hamarosan a falusi fiatalság felé fordult. Meg akarta tartani őket hitükben, magyarságukban. Bubnics püspök tudtával megszervezte a .Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület*-et (SZKIE). Több száz helyi szervezetben folyt a tanítás, jóra nevelés. 1932-től az .Ifjúságunk“ c. havilap útján is tanította, vezette őket, jól megválogatott segítőtársaival. Jó szónok volt. Gyűléseken, templomokban beszélt. A lényegeset mélyen bevéste hallgatói leikébe. Közben cikkeket írt több helyi lapba. Néhány lelki könyve is megjelent. (S. O. S. Térj meg! Szabad egy szóra?)

1934-ben foglalta el a tornagörgői (ma Hrhov) plébániát. Választása azért esett e kis helyre, hogy a mozgalmi élet munkájának is eleget tehessen. Híveinek élt, lelkűkkel törődve, de nemcsak lelkűkkel. Az ifjúságnak kultúrházat építtetett. Jövedelmét jótékonykodásra fordította. Az első péntek szinte ünnep számba ment. Utolsó éveiben reggel 3—4 órakor már a templomban volt, hogy a munkába menők is gyónhassanak, áldozhassanak. Jöttek is, nem hiába várta őket.

1949-ben börtönbe került. Ott agyvérzést kapott, de felszívódott. Lába azonban lassan sorvadni kezdett. Bottal, majd 1975-től mankóval járt. A feltámadási, úmapi körmeneten két erős férfi tartotta, amíg ő az Oltáriszentséget vitte. Erős akarattal végezte munkáját. Minden gyermek be volt iratkozva hittanra. Hittanórát el nem hagyott volna. Ha a kocsi nem jött érte (a református lelkész vitte, mert egy időben volt a hittan), akkor gyalog ballagott mankóival az iskolába. Aranymiséjére új harangot akart venni, de nem sikerűit. Hívei azonban renoválták a templomot, plébániát.

Egy szintén sokat szenvedő paptestvére írja: „Igaz, önzetlen barát és paptestvér volt. Hónapokon keresztül imádkoztatta híveit, minístránsait értem és édesanyámért. Hetenként kaptam tőle a levelet, még a kórházba is Pozsonyba, bátorított, vigasztalt, írta az egyházmegyei újságokat. Dec. 22-én, halála délutánján még olvastam legutóbb érkezett levelét.“

Csendben ünnepelte gyémántmiséjét is. Nem akart nyugdíjba menni, mert tudta, hogy nem lesz a községnek papja. Szolgálatban akart meghalni, és ezért szorgalmasan imádkozott is. Meg is kapta ezt a kegyelmet. Dec. 21-én még elvégezte vasárnapi szolgálatát, két szentmisét mondott szokás szerint. Este rosszul lett, és hétfőn, 22-én délután megszűnt földi élete.

Hívei szerették. Hogyne, hiszen 46 évig vezette őket. Rossz lábával nagyon nehéz volt számára a közlekedés, fel a hegyre, de áldozatos hívei, akik közűi vagy 70 család volt már autós, beosztották egymás közt a szolgálatot, és a plébánia ajtajából autón vitték föl a sekrestye ajtajáig, majd hozták vissza szeretett lelkiatyjukat.

A temetési szentmisén Bélák Zoltán káptalani helynök beszéde után hangszalagon az ő beszéde hangzott fel: „Kedves híveim! €n már elmentem, de ti is utánam jöttök mindnyájan ..." Bocsánatot kért tőlük, buzdította őket a bitben való kitartásra.

A község száz személyes ebédet adott a temetés résztvevői, természetesen elsősorban a papság részére.

Hívei már évekkel ezelőtt megcsináltatták síremlékét, hogy közöttük pihenjen. Ott maradt köztük, elődje sírhantja mellett. Kovács Jenő

NÉMETH ANTAL P. PIUSZ OFM (1903—1980)

A Sopron megyei Fertőrákoshoz tartozó Píuszpusztán született 1903. júl. 15-én mélyen vallásos szülőktől. Édesapja fegyőr volt. Édesanyja Boldogasszonyból származott, s a tőle kapott feszületet haláláig kegyelettel őrizte.

Papi életének állomásai: Zalaegerszeg, Veszprém. Hévizén kihelyezett káplán. Közben kisegített Búcsúszentlószlón, Andocson és Nagykanizsán. 1931—36-ig Budapesten.

106